Lánc alkatrészek

Láncsapka vagy maliéncoif

A láncsapka évszázadok során nélkülözhetetlen része volt az európai hadfelszerelésnek. Ez a rugalmas védelem, amely több ezer fémes gyűrűből állt, olyan páncélt képezett, amely a fejet, a nyakat és a felső váll területet védte. A korai középkortól a 14. század jó részéig a lovagok, katonák és zsoldosok egy láncsapkát viseltek az első védelmi rétegként a sisak alatt. A gyűrűk hálózata pontosan követte a fej körvonalait, lehetővé téve a viselőnek, hogy szabadon mozogjon, miközben magas szintű védelmet nyújtott a vágófegyverek ellen.

Bár a maliéne eredete visszamegy a kelta világba az időszámításunk előtt, a láncsapka különösen a középkorban vált ismert képpé a csatatéren. A gyűrűket általában a klasszikus 4 az 1-ben mintázat szerint szőtték be, amelyben minden gyűrű négyet köt össze. Történelmileg a gyűrűket szorosan szegecsezték, hogy megelőzzék, hogy a harc során kiváljanak. Ahogy az európai páncélkészítők finomítottak technikájukon, végül teljesen átállt erre a teljesen szegecselt rendszerre.

A láncsapka alatt mindig egy puha, ütéselnyelő textil vagy bőr bélést viseltek. Ez a bélés szükséges volt ahhoz, hogy az ütéseket felkapja, amelyeket máskülönben közvetlenül a koponyára érkezne. Azonban ez a réteg megtartotta a hőt, így a katonáknak figyelmesnek kellett lenniük a túlhevülésre az hosszú harcok alatt.

A késő középkorban a tradicionális láncsapka helyét az aventail foglalta el.

Aventail

Az aventail a középkorban az sisakhöz való felszerelés nélkülözhetetlen része volt. Ez a rugalmas fém gyűrűkből álló gallér a sisak alsó szélén körülhúzódott és védelmet nyújtott a nyaknak, a torroknak és gyakran a vállaknak is. Bizonyos változatokban a maliéne még az arcra is kiterjedt, vagy az arc alá, így csak a szemek maradtak szabadok. Bizonyos típusoknál egy extra maliénflap, az ventail került felszerelésre, amelyet a száj fölé lehetett zárni vagy nyitva lehetett hagyni a jobb szellőzés és érthető beszéd érdekében.

Az aventailok legkorábbi formái már az európai korai középkorból ismertek. A Skandinávia Vendel-periódusából származó sisakok azt mutatják, hogy ezt a rendszert már a 6. és 7. század körül használták. Az olyan ismert leletek, mint a Valsgärde 8 sisak, ahol egy zárt maliénmaszk az egész arcot körülölelte, azt mutatják, hogy mennyire fejlett lehetett ez a védelem. Egy másik példa a York-i Coppergate sisak, ahol egy függő maliéncsík a nyakat védte, míg az arcot fém lemezek védték. A bizánci katonai felszerelésben is találhatók példák olyan sissakokra, amelyeknek hasonló maliénvédelemhez való rögzítési pontjaik voltak.

A hegyközépkor során az aventail a bascinetsisak standardizált részévé fejlődött. A 14. századdal kezdve a kivitelezés tovább finomult: a maliéngyűrűket egy bőrszíjhoz rögzítették, amelyet vervellekhez (kis rögzítési bütykökhöz) szorosan a sisákhoz erősíttek. Ez lehetővé tette a viselőnek, hogy könnyen eltávolítsa vagy cserélje az aventailt. Sok példányt fém díszdobozzal vagy pont alakúra vágott alsó szélű kivitelben fejeztek be, amely egyszerre kifejezte a védelmet és az államot.

A 14. század végére az aventail lassan helyét foglalta el a teljes lemezes nyakvédelem, de hosszú ideig még használták mind a lovagok, mind a gyalogsoldatok. Napjainkban az aventail népszerű az reenactors, múzeumok és gyűjtők körében a középkori páncél evolúciójában betöltött fontos szerepe miatt.