A Római scutum az Ókor egyik legfelismerhetőbb fegyvere és a legionárius ikonikus pajzsát képezi. Ez a nagy, ívelt pajzs kivételes védelmet nyújtott nyílt csatamezőn és sűrű alakzatokban egyaránt. A scutum ovális kelta pajzsakból fejlődött ki, és a Kr.e. 4. század óta a Római felszerelés állandó részévé vált. A magas, könnyedén ívelt forma lehetővé tette a legionáriusnak, hogy szinte teljesen a pajzs mögé rejtőzödjön az ellenséges lándzsa-, nyíl- és kardcsapások ellen.
A Köztársaság idején a scutum gyakran több faréteggel, vászonnal és bőrrel borítva, és fém szélekkel erősítve készült. A központi umbo kézvédelmül és hatékony ütőfegyverként szolgált. Erős szerkezete miatt a scutum évtizedeken keresztül az európai csatamezők vezetője maradt, és döntő szerepet játszott az olyan híres alakzatokban, mint a testudo, amikor a legionáriusok pajzsaikat egymás fölé és mellett helyezték, hogy szinte áthatolhatatlan pajzsfal alakuljon ki.
A Római pajzsok díszítése gyakorlati és szimbolikus jelentéssel bírt. A légiókat egyedi minták alapján ismerték meg, gyakran Juppiter villámcsapásait, sasokat, farkas vagy mitológiai szimbólumokat ábrázolva. A színeknek is volt jelentésük: piros a harcosságért, fehér a rangért vagy tradícióért és kék és sárga az egyes egységekért.
A Keizerkortban a forma inkább téglalap alakú modellekké változott, amelyek könnyebbek és kezelhetőbbek voltak. A 3. század felé ezek fokozatosan eltűntek, helyüket kerek és ovális pajzsok vették át, de a scutum a Római katonai hatalom tartós szimbóluma maradt.