Bascinetok

A bascinet sisak a késő középkor egyik legikonikusabb sisakja közé tartozik. Ez a sisakfajta egyszerű vasból készült koponyavédőből keletkezett, és egy kifinomult lovagok és gyalogosok védelmi felszerelésének részévé fejlődött. Az alakja az idő múlásával folyamatosan optimalizálódott: egy kompakt gyalogos sisaktól olyan modellekig, amelyeknek magas, hegyes koponyájuk volt, amely jobban tudta elhajlítani a támadásokat.

Nagyméretű bascinet

A bascinet fontos jellemzője a nyak és a vállak körüli védelem volt. A 14. században ezt a maliénból készült nyakkendővel vagy cemaîllal oldották meg, amelyet a sisak szélére erősítettek. Ez az építészeti megoldás rugalmas, de megbízható védelmet nyújtott, és széles körben használták Európa-szerte végzett hadjáratokban. Később ezt a maliénvédelmet fém gorgettel helyettesítették, amely a sisak támogatását a fej helyett a vállakon biztosította. Így keletkezett az úgynevezett „nagy bascinet", amely különösen népszerű volt a maximális védelmet kereső lovagok között.

Hounskull bascinet

A bascinetet rendszeresen felszerelték különböző típusú nézőpontokkal. A legkorábbi modell egy egyszerű csuklóval mozgatható arcdarab volt; a későbbi változatok a híres „hounskull" alakúra fejlődtek, amely jellegzetes hegyes ormányforma volt. Ez a kialakítás segített elhajlítani a támadásokat, és jobb szellőzést biztosított a harcok során.

Alkalmazkodóképességének köszönhetően a bascinet hosszú ideig a középkori katonák szabványos sisakjaként számított. Az angol hosszúíjász tollasoktól a német lovagokig: Európa egész területén viselte ezt a sisaktípust az emberek a csatamezőkön és tornákon. A 15. század közepe után a bascinetet végül könnyebb sisakok, például a sallet és az armet helyettesítette, de ikonikus alakja továbbra is elválaszthatatlanul összekapcsolódik a középkori hadviselés virágzó időszakával.