Gyors tények a Galaeáról (Wisenau)
Az Imperialis Galea, amelyet az archeológusok Wisenau-típusnak is neveznek, az római légionárius szabványos sisakja volt a Római Birodalom virágzása idején (i.sz. 1-3. század). Ezek a sisak kelták terveiből fejlődtek ki, és kiváló védelmet nyújtottak az arcra és a nyakra. Vasból vagy sárgarézből készültek, és jellegzetes szemöldökvédőkről, valamint nagy mozgatható arcvédőkről voltak felismerhetőek.
Bevezetés + Meghatározás
A Galea (vagy cassis) az ikonikus sisak, amelyet a légiókat parancsoló császárokkal társítunk, mint Augustus, Nero és Trajanus. A 19. és 20. században H. Russell Robinson szakértő két főbb kategóriába sorolta ezeket a sisakokat: Imperialis Gallikus és Imperialis Italikus. Bár ezek a nevek azt sugallják, hogy honnan származnak, ma már tudjuk, hogy mindkét típust a birodalom számos katonai műhelyében (fabricae) gyártották. A Galea tervezésének lényege a tiszta rálátás és a lefelé irányuló támadások elleni maximális védelem közötti egyensúly volt.
Sisakkreszták és Megfélemlítés
Az Galea egyik legszembetűnőbb aspektusa a sisakkreszta (crista) felszerelésének lehetősége. Ezek a kreszták kettős funkciót töltöttek be:
Azonosítás: A századosok gyakran keresztirányban (keresztben) viselték a kresztájukat, míg az egyszerű légionáriusok hosszanti irányban (elölről hátulra), valószínűleg csak felvonulások során.
Megfélemlítés: A lóhaj vagy tolláké kresztája vizuálisan körülbelül 20 cm-rel tette hosszabbnak a katonát, ami pszichológiai előnyt adott a csatatéren.
- Szín: Bár a piros a legelterjedtebb szín, a történeti források fehér, sárga és fekete szín használatára is utalnak.
Imperialis Gallikus sisak (A-tól K-ig típus)
Az Imperialis Gallikus Galea a kelta „Agen/Port" sisak közvetlen továbbfejlesztése, amellyel a rómaiak találkoztak Gallia meghódítása során.
Szerkezet: Általában vasból készült. Jellegzetesek az sisakdombon lévő díszítő „szemöldökök", amelyek nem csak esztétikai, hanem a sisak szerkezetét is megerősítő szerepet játszottak.
Szemöldökvédő: Az előoldalon egy vízszintes csík megakadályozta, hogy az ellenfél kardja az arcba csúszzon.
- Fejlődés: A korai modellek (A típus) egyszerűek voltak, míg a későbbi modellek (G/H típus) nyaklemez-fogantyúval rendelkeztek az egyszerűbb szállítás érdekében.
Imperialis Italikus sisak
Az Imperialis Italikus Galea nagyon hasonlít a Gallikus változatra, de több görög-italikus tradíciós hatást mutat, és gyakrabban készült bronzból vagy sárgarézből.
Díszítés: Ezek a sisak gyakran hiányzanak a domborított szemöldökkel, de gyakrabban vannak díszítve aranyozott vagy ezüstözött motívumokkal. Ennek a luxus megjelenésnek köszönhetően gyakran tartoznak a tisztségviselőkhöz vagy az Praetoriánus Őrséghez.
- A Dák Alkalmazkodás: Egy döntő innováció az sisakdom tetejére kereszteződő vascsíkok hozzáadása volt. Ez közvetlen válasz volt a dakok falx-ára: egy görbe kard, amely fentről át tudott szúrni a siakon.
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Melyik sisak passzol az én reenactment periódusomhoz?
Augustus/Tiberius: Válassz egy Gallikus A típusú vagy egy korai Coolus sisakot.
Négy császár éve/Nero: A Gallikus G vagy H típus az itt a legjellemzőbb választás.
Trajanus/Dák Háborúk: Válassz egy sisakot a keresztezett megerősítéssel (például Italikus D vagy G típus).
Mi a különbség egy légionárius sisak és egy segédseregsisak között?
A segédsereges sisak (auxilia) gyakran egyszerűbb volt, és hiányzott a légionárius sisak összetett szemöldök- vagy kresztarögzítése. Azonban a gyakorlatban a felszereléseket gyakran újrahasznosították és keverten használták az egységeken belül.
Összefoglalás a gyűjtőnek
Forma: Figyelj az nyakvédő szögére; a későbbi típusok dőltek, jobb hátoldali védelmet biztosítanak.
Anyag: A vas történetileg helyes a Gallikus típusokhoz, a sárgaréz/bronz az Italikus és Auxilia típusokhoz.
Funkcionalitás: Az aktív reenactmenthez mély nyakvédővel és erős arcvédőkkel rendelkező sisak szükséges.
Hitelesség: A Robinson besorolása jó útmutató, de az egységesség ritka volt egy igazi római légióban.
Ez egy replikája olyan példánynak, amelyet Hebronban, Palesztinában találtak. Az eredeti körülbelül 100 és 150 i.sz. között viselkedett.
