A római királyi időszak gyors tényei
Időszak: kb. 753 i.e. – 509 i.e.
Hely: Róma hét hegye, Latium (Olaszország).
Kormányzat: Választott monarchia (választott királyság).
Társadalom: Klánok (gentes) szervezve három törzsben: Ramnes, Tities és Luceres.
Vége: Tarquinius Superbus száműzése és a Köztársaság megalapítása.
Bevezetés + Definíció
A római királyi időszak a római történelem legkorábbi fennmaradt fázisa, amely alatt a város hét legendás király által volt irányítva. Ez az időszak a Tiber mentén a dombokon szétszórt településből egy egyesített városállamá való átalakítást jelöli, amely központi politikai és vallási identitással bírt. Bár az ebből az időből származó történetírás erősen összefonódott a mitológiával, a római királyi időszak intézményei — mint a Szenátus és a népi gyűlések — a kék nyomatok voltak a későbbi Római Birodalom számára.
Az alapítási mítosz: Romulus és az indoeurópai gyökerek
A római királyi időszak eredete elválaszthatatlanul összefonódott Romulus és Remus mítoszával.
A Mítosz: Marsz isten fiai és a trójai Aeneas leszármazottaiként a város létezésének isteni jóváhagyását testesítik meg. Remus Romulus általi meggyilkolása a történészek által szükséges „alapítási áldozatként" értelmezik, amely a város szuverenitásának biztosítása érdekében szükséges volt.
Indoeurópai kapcsolat: A mítosz párhuzamokat mutat a proto-indoeurópai teremtésmítosszal (Manu és Yemo). Romulus a pap-király szerepét veszi fel, aki a kozmikus rendet megállapítja. Remus a Yemo szerepét veszi fel, az áldozat, amelyből a társadalom születik.
A szabinusok nőinek elrablása: Egy döntő pillanat, amelyben a korai rómaiak a szabinusok nőinek elrablása révén biztosították fennmaradásukat, ami végül a latinok és a szabinusok közötti politikai fúzióhoz vezetett.
Az Археológiai Valóság
Az arqueológiai kutatás más fényt vet az alapításra. I.e. 900 körül már kis települések voltak a Palatinuszon.
Synoikismos: I.e. 850 és 750 között ezek a szétszórt klánok kezdtek egyetlen közösséggé olvadni.
A Forum Romanum: Ez a mocsaras völgy a dombok között i.e. 800 körül kiszárítottak és a központi találkozóhellyé (közös térré) rendeztek.
Az első fal: A Palatinus körüli városfal építése (kb. i.e. 800) bizonyítja, hogy Róma akkor már egy szervezett politikai egység volt.
A Pomerium: A szent határ
A római királyi időszak alapvető koncepciója a pomerium volt. Ez a város vallási alapon meghatározott határvonala volt, amelyet Romulus árat húzott.
Funkció: Ezen a határon belül az Pax Deorum (isteni béke) uralkodott. A fegyverek és az erőszak itt tilos voltak, és a katonák elvesztették parancsnoki hatalmát, amint átlépték a határvonalat.
Szimbolika: A pomerium az rendezett várost (urbe) választotta el a kaotikus külvilágától. Még a későbbi császári időkben is létfontosságú maradt ez a határ a jogi és vallási döntéshozatalban.
A hét király és hozzájárulásaik
Bár a pontos történelmisége vitatott, a hét király a város fejlődését képviseli:
Romulus: Az alapító és katonai vezér.
Numa Pompilius: A vallási reformer, aki a papságokat és a naptárat alapította.
Tullus Hostilius: A harcos-király, aki elpusztította Alba Longát.
Ancus Marcius: Az első híd építője a Tiber felett és az Ostia kikötő építője.
Tarquinius Priscus: Az első etruszk király, a Cloaca Maxima építője.
Servius Tullius: A népszámlálás és a katonai osztályozás építésze.
Tarquinius Superbus: A zsarnok, akinek hatalmának visszaélése a monarchia bukásához vezetett.
Társadalmi és Katonai Szervezet
Servius Tullius király alatt a római királyi időszak alapvető reformon ment keresztül. A népesség társadalmi osztályokra osztották a vagyon alapján (adsidui), amely közvetlenül meghatározta, hogy egy polgár milyen szerepet játszott a hadseregben:
Equites: A leggazdagabbak, akik a lovasságban szolgáltak.
Hoplita Gyalogság: Polgárok, akik saját testpáncélzatot, lándzsát és pajzsot tudtak finanszírozni.
Könnyű csapatok: Gumicsatárok és dobógerecsen-dobók a szegényebb osztályokból.
Proletarii: Vagyon nélküli polgárok, akik általában felmentesen voltak a katonai szolgálat alól.
A Politikai Szerkezet: Király, Szenátus és Nép
A római királyi időszakban a hatalom három szerv közötti játék volt:
A Király (Rex): Az imperium (legfelsőbb hatalom) birtokosa, főbíró és nagypap. Hatalmát az istenek megerősítették (auguratio révén) és a nép.
A Szenátus: 300 idősebb tanácsa (patres), amely tanácsot adott a királynak és az interregnum alatt új vezetőt javasolt.
A Népi Gyűlés (Comitia Curiata): A polgárok, akik megerősítették a törvényeket és jóváhagyták a király választását.
Gyakran Feltett Kérdések (GYIK)
Volt-e örökletes a királyság Rómában?
Nem, a római királyi időszak választott monarchiát ismert. A király halála után a Szenátus egy interrex-et választott, aki jelöltet ajánlott, majd a nép választotta meg és az isteneknek jóváhagyásra volt szüksége.
Miért száműzték az utolsó királyt?
Tarquinius Superbus zsarnokként uralkodott, figyelmen kívül hagyta a Szenátust és hatalmát visszaéltette. Fia által az nemes Luc
