A lovagok elválaszthatatlanul kapcsolódnak a középkorhoz sok ember gondolatvilágában. De nem igaz, hogy csak egyetlen típusú lovag létezett. Ebben a blogsorozatban több különböző fajta lovagot szeretnénk bemutatni. Ebben a blogban a Templomos Rend lovagja áll a középpontban. Az üzletünkben kínált termékek segítségével egy **Templomos** lovag benyomását hoztuk létre.
A rend keletkezése
Az **Első Keresztes Hadjárat (1096-1099)** után a mai Izrael, Libanon és Szíria nagy része a **Keresztény keresztes államok szövetsége** kezébe került. A **Szentföld** sok keresztény zarándokot vonzott, de hamar kiderült, hogy nem volt biztonságos a zarándokok számára az utazás az iszlám területeken. 1118-ban **Hugo von Payns** francia nemes egy kis **lovagrendet** alapított, amely megesküdött arra, hogy megvédi a zarándokokat utazásuk során a Szentföldön. Ez a rend a **'Krisztus és Salamon templomának szegény lovagjai rendje'** nevet kapta, amely később a **'Templomos Rend'** vagy 'Templomos rend' névre rövidült.
1129-ben a rend formálisan megkapta a Katolikus Egyház támogatását, és 1139-ben a rend tagjai II. Innocentius pápa részéről különleges jogokat kaptak.
A renden belüli szabályok
Nagyrészt a rend tagjainak ugyanolyan vagy hasonló szigorú szabályokat kellett követniük, mint a szerzeteseknek. Így az Templomosoknak **fogadalmat** kellett tenniük a szegénységre, tisztaságra és engedelmességre. Nem fogyaszthattak alkoholt, nem játszhattak kártyát, és részt kellett venniük az Isten követőihez tartozó vallási tevékenységekben.
Szigorú szabályok voltak a Templomosok által hordható ruházattal kapcsolatban. A rend összes tagjának egy **köntöst** kellett hordania, hasonlóan a szerzetesek által viselelt szoknyához. Ezek a ruhák tökéletesen illeszkedtek, és nem tartalmazhattak díszítést. A közönséges szerzetesektől eltérően a Templomosok viselhettet szakállt.
A lovagok fehér köntöst, a sergeantek (nem nemes születésű tagok) pedig fekete ruhát viseltek. Mindketten viseltek egy piros keresztet köntösük és **köpenyük** bal vállán annak jelzésére, hogy a Templomos rend tagjai. A **piros kereszt** Krisztus szenvedésének szimbóluma volt.
A spiczos cipők és fűzős cipők szigorúan tiltottak voltak, mivel ezeket a pogányokkal asszociálták.
Növekedés
Bár a rend egy nagyon kis taglétszámmal kezdte, a rend a Szentföld legnagyobb és legjobban szervezett harci erejévé nőtt.
Ez a növekedés nem csupán a számokra vonatkozott, hanem az állapotra és befolyásra is. Képességük miatt a Templomosok lakóhelyét a zarándokok a Szentföld legbiztonságosabb helyének tekintették. Ennek eredménye az volt, hogy sok **zarándok** pénzét és más értékes dolgait a Templomosok felügyelete alá helyezte. Így a rend nem csupán harci erővé vált, hanem bankká is. A zarándokok még lehetőséget kaptak arra, hogy otthonukban letétbe helyezzék a pénzt, és azt a Templomosok révén a Szentföldön ismét felvehessék.
Jeruzsálem elvesztése
A Templomosok sikere a **Második Keresztes Hadjárat (1147-1149)** során végül их bukásához vezetett. A gőg elkezdett növekedni a renden belül, ami rossz katonai döntésekhez vezetett. Ez sok emberi áldozatot eredményezett. Kezdetben a rend hírneve még megmaradt, mivel a veszteségek mellett még nagy győzelmeket is arattak.
Ez akkor változott meg, amikor **Szaladin** az visszavonuló muszlimok új parancsnoka lett. A 12. század vége felé először **Jeruzsálem**, majd **Akka** esett el, ezt követően a Templomosok Cipruszba vonultak vissza.
A 13. század elején a rend még veszteségeiből állt helyre, amit a továbbra is kapott sok adomány tett lehetővé. 1229-ben újabb keresztes hadjárat indult a német császár **II. Friedrich** vezetésével, amelyhez a Templomosok csatlakoztak. Ez a keresztes hadjárat sikeres volt és egy békemegállapodásban végződött. Ennek a megállapodásnak egy fontos pontja volt, hogy az Al-Aqsa Mecset iszlám kézben marad. Ez ellenállt a Templomosoknak. A mecset ugyanis hosszú ideig az ő parancsnoksága alatt állt, a Salamon Temploma navn alatt. Ez sok feszültséget okozott a térségben, mind a Templomosok és a muszlimok között, mind pedig a Templomosok és más **keresztes** csoportok között.
Miután kénytelenek voltak parancsnokságukat más északi városokba helyezni, például az Acre tengeri kikötőjébe, amelyet a következő évszázadban владели, a Templomosok 1291-ben elvesztették azt, amit az utolsó szárazföldi váraik követtek, a Tortosa (a mai Szíriai Tartus) és az Atlit (a mai Izrael). Központjukat ezt követően a ciprusi Limasszolba helyezték át, miközben megpróbáltak egy helyőrséget megtartani az Arwad kis szigetén, a Tortosa partja közelében. 1300-ban kísérletet tettek arra, hogy részt vegyenek a koordinált katonai erőfeszítésekben a mongolok révén egy új invazió Arwadban. 1302 vagy 1303-ban azonban a Templomosok elvesztették a szigetet az egyiptomi Mamelukk szultánusnak az Arwad ostroma során. A sziget elvesztésével a keresztesek elvesztették utolsó támaszpontjukat a Szentföldön.
Ahogy a rend katonai szerepe kevésbé vált fontossá, a szervezet támogatása csökkent. A helyzet azonban összetett volt, mivel a Templomosok kétszáz éves fennállásuk alatt az egész keresztény Európa mindennapi életének szerves részévé váltak. A szervezet számos Templomos háza, amelyek az egész Európa és a Közel-Kelet szerte szétszórtan voltak, széles helyi jelenlétét biztosítottak. A csökkenő katonai jelentőség ellenére a Templomosok még mindig számos vállalatot irányítottak, és sok európai napi szinten kapcsolatban volt a Templomos hálózattal, például Templomos farmok vagy szőlőültetvények munkájával, vagy a rend bankként való használatával személyes értékek tárolására. A rend továbbra sem volt alávetett a helyi hatóságoknak, ami azt eredményezte, hogy mindenhol egyfajta 'állam az államban' lett; az álló sereg, bár már nem volt egyértelműen meghatározott missziója, szabadon keresztülmehet az összes határon. Ez a helyzet egyre növekvő feszültséghez vezetett az európai nemesség egy részével, különösen azért, mert a Templomosok érdeklődést mutattak saját szerzetesi állam felállítása iránt, hasonlóan ahhoz, amit a Német Rend tett Poroszország és a Balticum térségében, és ahogy a Kórházi Lovagok Rodoszban.
Ráadásul a Templomosok lehetővé tették a korrupciót saját soraikon belül, ami azt eredményezte, hogy gyakran befolyásolni tudták Európa jogrendszereit saját érdekükben, és befolyást gyakoroltak a helyi uralkodók területeire, gyakran ezen uralkodók rovására.
A Templomosok vége
1303-ban a Templomosok parancsnoksága visszatért Párizsba. Az azonban, hogy a Templomosok soraiban nyíltan zárkózott karakter uralkodott, azt eredményezte, hogy gyorsan áldozatok lehettek a politikai napirendre. Pletykák a Templomosok titkos kezdeményezési szertartásáról bizalmatlanságot keltettek. Ezt kihasználta az francia király **III. Fülöp** hogy végleg véget vessen a Templomosoknak. Fülöp francia királynak ezért több oka is volt.
**III. Fülöp** Franciaország királya, akinek "a Szép" volt a beceneve, több oka volt a Templomosok elítélésére:
- Pénzügyi okok: Fülöp nagy adósságban úszott és a Templomosok gazdagságát a pénzügyi problémái megoldásának módjaként látta. Remélt, hogy lefoglalhatja vagyonukat adósságai megfizetésére.
- Politikai okok: Fülöp erősíteni akarta hatalmát és a Templomosok befolyásában csalódottnak látta. A Templomosok kiküszöbölésével tovább szilárdíthatta Franciaország feletti hatalmát.
- Vallási okok: Fülöpnek politikai konfliktusai voltak VIII. Bonifác pápával is, és a Templomosok elítélése lehetőséget adott a pápai tekintély aláásására és saját pozíciójának megerősítésére.
- Személyes okok: Néhány történész azt sugallja, hogy Fülöpnek személyes haragja volt a Templomosok ellen, amely talán abból fakadt, hogy megtagadták a pénzügyi támogatást vagy nézeteltérése volt az egyéni rendetemi tagokkal.
A Templomos Rend tagjait letartóztatták, kínzások alatt vallomást kényszerítettek ki és végre hajtottak.
1312-ben a pápa hivatalosan feloszlatta a rendet.
Összetétel
A középkori Európa szívében, a keresztes hadjáratok közepette Hugo előtűnt merészségének figurájaként. Nemes család sarjaként Hugo lovagi ideálok közt növekedett fel és gyermekkoratól fogva egy erős kötelességérzet és becsület tanítottak neki. Isten iránti sziklaszilárd odaadása a Szentföldbe húzta, hogy csatlakozzon a Templomos Rendhez.
Az alábbiakban Hugo felszerelésének összetételét találod meg mint Templomos lovag.
A középkorban szokásos volt, hogy a lovagok **páncélingeket** viseljenek. A páncélingek védelmet nyújtottak a viselőnek a csapások ellen és részben az éles fegyverek szúrásai ellen is. Napjainkban szokásos a **páncélzat** alatt egy **páncélzatot** viselni az újraélesztési bemutatókban. Ez a matelasszírozott alsóréteg csillapítja a csapásokat és így csökkenti a sérüléseket, például a csonttöréseket. Ráadásul a gambeszok önmagukban is nyújtottak védelmet, például
