Eric Vasseur számára a viking kor iránti rajongás túlmutat a harcosokon, hajókon és hódításokon. Írásában a skandináv világ iránti érdeklődéséről mesél, ahol a mindennapi élet szorosan kapcsolódott a hagyományokhoz, a kézművességhez, a természethez és a spiritualitáshoz. Fontos szerepet kapnak benne a rúnák, valamint az olyan anyagokkal való munka is, mint a fa, a kő, a fém, a bőr és a szarv.
Eric saját története:
A viking kor már régóta lenyűgöz, nemcsak a története miatt, hanem mindenekelőtt a skandináv népek világképe miatt. A harcosokról, vikinghajókról és hódításokról alkotott népszerű kép mögött egy sokkal gazdagabb társadalom rejtőzött, amelyet a hagyományok, a mesterségek, a kereskedelem, a családi kötelékek és a szentséghez fűződő mély kapcsolat formált.
Leginkább az ragad meg, hogy a mindennapi élet és a szellemi világ nem vált el teljesen egymástól. Az istenek, az ősök, a természet erői és a sors mind ugyanahhoz a világhoz tartoztak. Odin, Thor, Freyja, Freyr, Tyr és Frigg nem csupán mitológiai alakok voltak: erőket, értékeket és a létezés alapvető vonatkozásait testesítették meg.
Számomra Thor a védelmet és az erőt jelképezi, amely a körülöttünk élő emberek szolgálatában áll. Odin a tudás keresését idézi, amelyért néha nagy áldozatokat kell hozni. Freyja egyszerre képviseli az erőt, a szerelmet, a mágiát és a függetlenséget. Tyr arra emlékeztet, milyen fontos megtartani a szavunkat, és milyen fontos a bátorság és az igazságosság.
A rúnák is különleges helyet foglalnak el az északi világ iránti rajongásomban. Az idősebb futhark nem csupán egy esztétikus ábécé. Minden rúnának van neve, története és egy sor jelentése, amelyek germán hagyományokból erednek. Aki elmélyed bennük, kénytelen visszanyúlni a forrásokhoz, és különbséget tenni aközött, ami valóban a régi hagyományokhoz tartozik, és aközött, amit jóval később tettek hozzá.
Azt is szeretem, ha anyagokon keresztül kelthetem életre ezt a világot. A fa, a kő, a fém, a bőr és a szarv lehetővé teszi olyan tárgyak készítését, amelyek ezt az ihletet igazán kézzelfoghatóvá teszik. Egy rúna fába vagy fémbe vésése ma természetesen már nem ugyanazt a célt szolgálja, mint ezer évvel ezelőtt, de maga a mozdulat különleges kapcsolatot teremt azokkal a mesteremberekkel, akik jóval a mi korunk előtt szintén jeleket véstek tárgyaikba.
Éppen a történelemnek, a szimbolikának, a kézművességnek és a spiritualitásnak ez a találkozása az, ami lenyűgöz.
Ezért amikor északi hangulatot próbálok megidézni, nem csupán ruhák viseléséről vagy kiegészítők gyűjtéséről van szó. Igyekszem visszatalálni valamit annak a kornak a hangulatából: a fát, a lángok fényét, a rúnákat, a kézzel készített tárgyakat és azt az érzést, hogy a látható világ soha nem vált el teljesen a láthatatlantól.
Valószínűleg ez az, ami a viking korban a leginkább lenyűgöz: egy világ, amelyben az ember tudatában volt annak, hogy a természet, az ősei, a sorsa és az istenei veszik körül.
Hozzászólás írása