Churburg S18 stílusú páncélzat, 1380-1430

Bevezetés

Egy lovag (vagy fegyveres férfi) páncélja a középkorban a történelem folyamán másképpen nézett ki. Ebben a blogban egy észak-olasz fegyveres férfi felszerelésére mutatunk rá a 15. század elején, hogy segítsünk neked a saját összeállítás kiválasztásában.

A tizennegyedik és tizenötödik század folyamán a középkori Európában zsoldosérmek felkeltek. A zsoldosok jobban képzettek és felszereltek voltak, egész évben harcolhattak, és jobb felszerelést engedhettek meg maguknak, mint a hagyományos hadseregek, amelyek ideiglenes, jobbágy katonákból álltak. Sokkal drágábbak voltak, és gyakran feldúlták azt a földet, ahol tartózkodtak. Az olyan hosszú időtartamú konfliktusok, mint a százéves háború Anglia és Franciaország között, nagy részben drága zsoldoshadsereggel vívták, amelyek gyakran a gyalogsaság és a fegyveres férfiak nagy részét alkották a csatamezőn.

Ez az új hadviselési forma magas költségeket okozott, amelyet csak kevesen engedhettek meg. Olaszországban ez az új városállamok és köztársaságok felemelkedéséhez vezetett, amelyek gazdag voltak ahhoz, hogy zsoldoshadseregeket béreljzenek. A Velence és Genova olyan nagy vetélytársak felemelkedése a késő tizennegyedik századdal az észak-olasz nagy szövetségek között egy fajta hidegháborúhoz vezetett. Ez kirobbanná 1423-ban, a lombardiai háborúk formájában Velence Köztársasága és Milánó Hercegsége között. Ezek a háborúk Észak-Olaszországot számos nagy hatalom blokkra osztanák fel, amelyek az azt megelőzően felbukkant egyedi városállamok pettyesítéséből jöttek létre. A versenyzett szövetségek közötti fegyverversenye a jellegzetes 'miláni' lemezpáncél fejlődéséhez vezetett.

Páncél fejlődés

A tizenötödik század felé történő átmenetben lemezpáncél kezdett jobban fejlődni. Most már lassan a teljes páncéling nélkül is hordható volt. Jó példa a páncél fejlődésére ebben az időszakban az Churburg S18 páncél az Észak-Olaszországban található Churburg várból.

A páncélok gyenge pontjai egyre gyakrabban csuklóval rendelkező lemezpáncéllal voltak védve. Az válllemezeket például most már 'besagews' is ellátták, kerek lemezekkel az okseleik védelmére. Észak-Olaszországban lassan a 'fehér páncél' divatra jött, olyan stílus, amelyre a páncélt nem takarták be szövettel. Ez a páncélkészítési módszer később Franciaországban, Angliában és a Német-Római Birodalomban is népszerűvé válna.

A mellvért egy kurasszmá fejlődött egy mellvért és háttal. Az mozgatható lemezek (faulds) az alsó hast és csípőket védték. A bascinet egy integrált nyakbeszerzésű sisakká fejlődött, de kezdett helyét engedni a korai 'armeteknek', olyan sisakoknak, amelyek bonyolult kinyitható konstrukcióval szorosan illeszkedtek a fejre. A páncélkesztyűk olyan formára fejlődtek, amely továbbra is egyéni ujjvédelmet kínált, de egy nagy acéllemezzel volt borítva, amely a knokkókon csüngött.

Fiore összeállítása

Az év 1423, és Fiore egy gazdag észak-olasz zsoldos. Fegyveres férfiként a Velencei Dózsa alatt harcos a városja és Milánó közötti háborúban. Fegyverzetét és ruháit zsoldijából fizette, és szívesen mutatta meg az utcán harcias jellegét. Fiore karrierjében fegyveres férfiként elsősorban a pénzre áhítozott, de némi szimpátiát érzett városáért. Ez azonban nem volt elég ahhoz, hogy feladja gazdag zsoldost munkadöntését.

NB: Ez az összeállítás az előbb említett Churburg S18-páncélon alapul az 1380-1420 periódusból az Észak-Olaszországi Churburg várból. Hasonló páncélokat viseltek a francia, burgundi és angol lovagok a százéves háborúban, bár ebben az időszakban nyilvánvalóan regionális stílusok kezdtek fejlődni.

Outfit

Amikor Fiore nem viseli fegyverzetét, a 15. század elején divatos ruhákat követ. Surcoatot vagy páncélzakót, braiest és lábszármezt, csúcsos cipőt és bycocketet visel fejfedőként. Övéhez egy táskát és egy tőrt erősít. Egyszerű paraszt gyűrűt is visel, amelyet a csatamezőn talált szerencseamulettként.

Kalap és sapka

A Bycocket (más néven az a kalaptípus, amelyet Robin Hood viselt) népszerű fejfedő volt a tizennegyedik és tizenötödik századdban. Ezt a jobbágyság, polgárság és nemesség egyaránt hordták sapkával vagy anélkül.

Termék megtekintése

Surcot

Különleges alkalmakkor Fiore surcotot visel családja heralditikai színeiben. Ez a ruhadarab az olyan tabárdból fejlődött ki, amelyet a lovagok az előző századok során viseltek fegyverzetük fölé, hogy felismerjék egymást a csatamezőn, de a tizennegyedik és korai tizenötödik századdban önmagában is viseltek.

Az időszak sok ruhát fele-fele csíkozottan is viseltek, ismertebb mint Mi-parti. Ez a surcot modell különböző felekben érhető el, így te magad keverhedsz és illeszthetsz színeket.

Termék megtekintése

Alsóing

Szívesen viseltek élénk színeket, ellentétben azzal, ahogy ezt az időszakot gyakran ábrázolják. Ha megengedhették maguknak, ruháik gazdag díszítésűek voltak, de díszítés nélkül is a középkori ruházat rendkívül drága volt. Alsóing viselésével ez kevésbé szennyeződött meg a testről, és a felső réteg ritkábban kellett mosni, így kevésbé szorkatta el a szín.

Termék megtekintése

Páncélzakó

A tizenötödik századdban a divat a hosszú, folyékony ruhák helyett rövid, szorosan illeszkedő ruházatra váltott. A férfiak zakókat kezdtek viselni, amelyek a csípő körül végződtek, és a mellkast és derekát hangsúlyozták. Az egyenesített nadrágok ezért egyre inkább divatba jöttek.

Egy gambesont egy vékony párnázott védelem nyújt maliánok és lemezpáncél alatt, de szegény katonák önmagában viselték. A páncélfejlődés miatt az erős gambesonok a lovagok számára feleslegessé váltak, és egy vékonyabb, könnyebb párnázott változatot kezdtek viselni, amely a kor divatjához is illeszkedett, az úgynevezett páncélzakó. Ehhez a szorosan illeszkedő gambeson változathoz páncélrészeket lehetett rögzíteni, amelyek jól illeszkedtek a testhez.

Olaszországban a páncélzakót akár közönséges ruhadarabként is viselték polgárok és nem katonai nemesség az átlagos harcias megjelenéshez, hasonlóan a mai combatlaarzsák vagy kamuflázsmintás ruházat viseléshez. Fiore szívesen mutatja ezt, és páncélzakóját naponta is viseli.

Alsónadrág és lábszármez

A tizennegyedik és korai tizenötödik századdban általában lábsáracet (chausses) viseltek. Ezek a hosszú zoknik az alsónadrághoz (braies) voltak erősítve, és általában hosszú ruhák alatt viseltek.

Ebben az időszakban lassan az egyenesített nadrágra lett átmenet. Személyes választás, hogy chaussest vagy nadrágot visel, de a tizenötödik század később csak nadrágot viseltek.

TIPP: A lábszármezt és a tizenötödik századi nadrágot szorosan kell illeszkedniük a testhez. A tizennegyedik-tizenhatodik század során gyakran egy vétert vagy bőr szalagot csomóztak a térd alá, hogy szorítsa meg a nadrágját és a lábszármezét, és jobban illeszkedjenek a lábakhoz. Ez személyes preferencia kérdése, de így könnyen addhatsz történelmi részleteket az outfihedhez.

Termék megtekintése

Öv