A lőszer páncél (más néven lőszer minőségű páncél) a 15. és 17. századi páncélok voltak, amelyeket nagy mennyiségben gyártottak és fegyvertárakban tároltak. Arra voltak szánva, hogy mind a közönséges gyalogos katonákat, mind a nehéz fegyverzetű lovagokat (cuirassiereket) felszereljék.
Páncél a késő középkorban
A késő középkorban a fém lemezekből készült teljes páncél nagyon drága volt. Általában a viselőre szabottan, egyedi megrendelésre készült. Ezért csak gazdag emberek, például lovagok és nemesek engedhették meg maguknak.
Nagyobb hadseregek és tömeggyártás kialakulása
A korai újkorban alakultak meg az első állandó, hivatásos hadseregek, amelyek teljes munkaidőben szolgáltak. Ezeknek a katonáknak olyan fegyverekre és védelemre volt szükségük, amelyeket nagy mennyiségben és megfizethető áron lehetett gyártani. A 15. század második felétől kezdve az európai hadseregek ezért olyan páncélt kezdtek gyártani, amely nagy mennyiségben előállítható volt, olcsó, szabványosított alkatrészekből állt, és könnyen cserélhető volt. Ezt a védelmi módot lőszer páncélnak nevezték.
Az angol polgárháború alatt (1642 - 1651)
egy nehéz lovashárnás akár 32-45 kilót is nyomhatott. Az ilyen páncél nemcsak nagyon drága volt, hanem rendkívül nehéz is, így az használata egyre kevésbé volt praktikus. Ezért a teljes lemez páncél már korai időpontban kiment a divatból ebben a háborúban, és egyre ritkábban viselték.
A lőszer páncél gyártása
A lőszer páncélnak rögzített terve volt, így az egyes darabok könnyen cserélhetőek vagy kombinálhatóak voltak. Általában vasból készült, néha kis mennyiségű foszforral keverve. Ez a fém egy kicsit keményebb lett.
A foszfor jelenléte valószínűleg azért következett be, mert már sok foszfort tartalmazó vasércet használtak, vagy mert a kovácsmunkánál szénkőzetet alkalmaztak.
Az Almain-szegecses páncél
Az Almain szegecses páncél egy féle hajlékony páncél volt, amelyet körülbelül 1500-ban fejlesztettek ki Németországban. A cél olyan páncél elkészítése volt, amely könnyen és gyorsan gyártható volt, megfizethető maradt, de megfelelő védelmet nyújtott.
Egy mellváratból, egy háti páncélból és mozgatható comb-szegmentekből (tassets) állt, amelyek átfedő lemezekből épültek fel.
Az Almain szegeccses páncélok általában nem voltak a legjobb minőségűek, de nagyon olcsók voltak más páncélokhoz képest.
1542-ben VIII. Henrik angol király elrendelte, hogy az Almain szegecses páncél csupán 7 shilling és 6 pence-be kerülhetett — körülbelül egy hatoda egy drágább, félig-páncél árának. Mivel ez a páncéltípus olcsó volt és tömegben gyártható, gyakran nagy mennyiségben vásárolták meg egész hadseregek vagy a nemesség személyes testőrségei felszerelésére.
A név eredete
A szegecses szó azokra az átfedő fém lemezekre utal, amelyek szegeccsel csúsztathatók voltak. Az Almain szó az angol régi vagy költői nyelvben "német"-et jelent.
A kifejezés körülbelül 1530-ban került használatba és körülbelül 1600-ig volt általános. Mivel az almain-szegecses szó olyan ismertté vált, a szegecses szó maga is néha páncél jelentést kapott, bár ezt ritkán használták.
Hogyan viselendő
A lőszer páncélokat gyalogosok és lovagok is viselték. Mindkét típus hasonlít egymásra, de a legtöbb esetben különböznek egymástól. A lőszer páncélokat messze legtöbben a lovagok viselték.
Hogyan viselem a lőszer páncélt
A páncél alatt nem viseltek gambesont vagy öltözékvért, hanem egy bőr kabátot (jerkin). Alatta egy duplét és alatta egy széles ujjú ing viselkedett. Nadrágként széles pufon nadrágokat, a trunkhose-t viselték.
Cipők és övek
Ez a páncéltípus kizárólag félpáncél volt, az alsó lábszárat erős bőrből készült csizmák védték. A vállak körül néha bandelier-t viseltek, amelyre a rapier, oldalpáncél vagy Katzbalger volt felakasztva. Ez a derekak körül is rögzíthető volt.
Sisak típusok
Siskakeént általában a burgonetet viseltek, a gyalogosoknak pedig a morion vagy cabasette-et. De ebben az időszakban burgonetek és néha későbbi armet és zárt sisakok is viselkedtek.
Természetesen divatosan is akartak megjelenni, ezért néhányan textil kalapot viseltek, de alatta egy secret-et, ez a fém koponyasapka rejtett védelmet biztosított a viselőnek.
Lovassági fegyverek
Az európai háborúkat ebben az időben főként a muskétások és a pikések kombinációjával vívták, a lovassággal egy kevésbé kiemelkedő, de lényeges szerepe volt a késő 16. - korai 17. századi hadviselésben.
Ebben az időben a lovasok hosszú rapierekkel voltak fegyverezve, amelyek a polgári rapiereknek szélesebbek voltak és gyakran vágóélek voltak. Lehetséges, hogy még oldalmenyeket is használtak, bár ezek már elavultak voltak. Ezen felül korai hátmetsző kardokat használtak.
A lovasok kerékzáras vagy később snaphaanszáras pisztollyal voltak fegyverezve. 1580-ig széles körben használták a lándzsát, de ennek a használata ezt az időszakot követően erősen csökkent. A lovassági fegyverek főleg ezekben az időkben a pisztolyok voltak, amelyekkel a pikeliniken és az ágyúsokra tudtak lőni, majd gyorsan vissza tudtak vonulni az ellenséges lőtáv alól.
Gyalogság fegyverek
A gyalogság fő fegyverei ebben az időben a pika és a tűzfegyver voltak, másodlagos fegyverként rapierekkel vagy még hátmetsző kardokkal is felszerelhetők voltak. Ezen felül a hallebárdot még használták és a partizánt is használták.
Belső linkek
- A kuras: középkori mellkas- és háti páncél
- Gorget: fém nyakcsat a nyak és a felső mellkas számára
- Gauntlets: középkori kesztyűk a kéz és a csukló számára
- Tassets: felső lábszár-védelem lemez páncélban
Források:
- Múzeum referencia: A Landeszeughaus Grazban (Ausztria). Ez a világ legnagyobb még érintetlen lőszer-arzenálja, több ezer azonos, tömeggyártásban készült mellvárattal a gyalogság számára.
