Gyors Tények a Mezolit Korról
Az Időszak: A Középső Kőkorszak, egy dinamikus átmeneti fázis az utolsó jégkorszak és a mezőgazdaság felgyorsuló térnyerése között (kb. i.e. 13.000 és 3500 között, a régiótól függően).
A Nagy Olvadás: A gleccserek visszahúzódása Európát egy szörnyen hideg tundrából számos sűrű tölgy-, fenyő- és nyírerdővel borított kontinenssé alakította át.
A Lakosok: Két nagy, genetikailag elkülönült csoport vadász-gyűjtögetők akik újrafoglalták Európát: a Nyugati (WHG) és a Keleti (EHG) csoportok.
A Forradalmi Változás: A mikrolitok feltalálása—apró, pengésen éles kődarabok fejlett harpónákhoz, lándzsákhoz és nyílakhoz.
Az Örökség: A „kerámikus mezolit" bevezetése (cserépkészítés mezőgazdaság nélkül) és az első csillagászati emlékművek.
A Kontinens Föltámadása
A Paleolitikum (az Ó-Kőkorszak) vége felé Európa egy sivár, barátságtalan mélyhűtő volt. Nagy területei kilométer vastagságú gleccserek alatt voltak. Akkoriban mindössze körülbelül 5.000 és 130.000 ember élt az egész kontinensen, kis, lakható területekre zsúfolódva a délen: az ún. refugia területeken.
Kr.e. 12.000 körül az éghajlat drasztikusan megváltozott. A jégsapkák olvadni kezdtek és az ember elhagyta búvóhelyeit, hogy újra gyarmatosítsa az üresen maradt kontinenst. Ez jelzi a Mezolit, azaz a Középső Kőkorszak kezdetét. Azokon a régiókon, ahol a jégkorszak kevésbé sújtó volt, az archeológusok Epipaleolitikumnak nevezik ezt az időszakot.
A Mezolit egy lenyűgöző átmeneti periódus volt. A megafauna—mint a szőrös mamut—kihalt vagy északra vándorolt. A mamutok nagyszabású csoportos vadászata helyét a finomított, rugalmas vadászat vette át az erdei állatokra, mint a szarvasfélék, őzek és vadon élő sertések. Az ember villámgyorsan alkalmazkodott.
Az Őskori Európa Két Arca
A modern DNS-kutatásnak köszönhetően tudjuk, hogy a mezolit Európát két nagy pionír csoport foglalta el újra, akiknek lakóhelyei egy láthatatlan határon találkoztak, amely a Dunától a nyugati Baltikumig húzódott.
A Nyugati Vadász-Gyűjtögetők (WHG)
Ennek a csoportnak a genetikai alaprajza a tudományban a Villabruna-klaszter néven ismert, egy egyedi harcos sír után elnevezve, amely kr.e. 12.000-ből származik Észak-Olaszországban. Ennek a csoportnak a gyökerei az Epigravettianus kultúrában keresendők Olaszország és a Balkán paleolitikus időszakában.
Kr.e. 17.000 körül az Ibériai félszigetre vándoroltak, ahol keveredtek az ott élő Magdaléni kultúra maradványaival—a legendarikus Cro-Magnon emberrel (Európai Korai Modern Emberrel, EEG), akik már 30.000 éve éltek Európában. A jégkorszak után a WHG népesség tömegesen vonult északra és nyugatra, teljesen felváltva az öreg Magdaléni népességet.
A WHG Megjelenése: A genetikai kutatás egy lenyűgöző tényt tárt fel: a Nyugat-Európai vadász-gyűjtögetőknek figyelemreméltó külső megjelenésük volt, mediterrán vonásokkal és ragyogó kék szemekkel. Csak ezrek év később, az indoeurópai steppei pásztorok megérkezésével válna világosabb bőrűvé az európai faj.
A Keleti Vadász-Gyűjtögetők (EHG)
A Balti-tenger és a Duna keleti partján, egészen az Ural-hegységig és a Ponton-Kaszpi sztyeppéig érően, a Keleti Vadász-Gyűjtögetők uralkodtak. Genetikailag főként az Ó-Észak-Eurázia (ANE) szibériai népességből származtak, egy kis WHG-összetevővel megtűzdelve.
Nyugati szomszédaikkal ellentétben az EHG-embereknek feltételezhetően világos bőrük, barna szemeik és szőke vagy világos hajuk volt. Skandináviában a két csoport találkoztak: a WHG délről felfelé, az EHG északról lefelé. Összeolvadtak egy egyedi hibrid csoporttá: a Skandináv Vadász-Gyűjtögetők (SHG).
Jóval később, kr.e. 5200 és 4000 között az EHG-csoport a sztyeppén keveredett a Kaukázusi vadász-gyűjtögetőkkel (CHG). Ebből a genetikai koktélból keletkezett a Nyugati Steppe-Pásztorok (WSH)—a Yamnaya kultúra közvetlen előfutára, amely kr.e. 3500-től az indoeurópai nyelveket terjesztette szét Európában és Ázsiában.
Az Anyagi Kultúra: Mikrolitok és Kosarak
A mezolit ember a túlélési technológia mestere volt. Mivel a vadászat gyors erdei állatokra, madarakra és halászatra tolódott el, könnyebb és kompaktabb fegyverekre volt szükség.
A Mikrolit Feltalálása
A Mezolit jellegzetessége a mikrolit: szálkavékony, geometrikus tűzkövecsék, alig 3 centiméter nagyságúak. Ezeket az apró köveket természetes ragasztóanyag segítségével (például nyírfakátrány) egymás után faragott, vagy csontból készült kerekekben rögzítették. Így készítettek pengésen éles harpónákat, fogazott lándzsákat és az első korszerű nyílakat vadászbástyához. Csak elszigetelt területeken, például Írország és a Tirrén-szigetek körül, ragaszkodtak az összetett, nagyobb kőeszközökhöz (makrolitikus technológia). Ezen kívül készítettek tűzkőből készült tengelyközösítésű baltákat és tőröket szerves anyagból készült nyéllel.
Építészet és Csillagászat
Bár nomádikus életmódot folytattak, ezek az emberek lenyűgöző nyomokat hagytak maguk után. Nem csak ideiglenes szélvédőket és kunyhókat építettek, hanem félig állandó lakóhelyeket is, fatörzs és nyírfakéreg padlóval. Észak-Európában és Skandináviában teljes, föld alá ásott lakóhelyeket találtak, például a svéd Tingby-ház és a norvég gressbakken-házak.
Még a Stonehenge Angliában és a Warren Field Skóciában lévő építmények legkorábbi rituális alapjaita a vadász-gyűjtögetők hozták létre ebben az időszakban, jóval a mezőgazdaság megjelenése előtt. Ez bizonyítja, hogy már mélyreható csillagászati ismeretekkel rendelkeztek a nap- és holdállások megértésében.
Ruházkodás, Szövés és Művészet
Igazi szőttes textil ruha még nem létezett; dúsan előkészített prém és állati bőr öltöztette őket. Azonban mesterei voltak a kosárkészítésnek. A spanyol Cueva de los Murciélagos barlangban (kb. i.e. 8000) mesés szépségű kosarakat és cipőket találtak, fonatból és fiatal ágakból készítve, néha természetes festékekkel díszítve.
Ebből az időszakból származó művészet ritka, de dinamikus: Spanyol és Urál-félszigeti sziklatáblák szökellő embereket mutatnak kifejezésteljes pózban, és wunderschöne kis állatszobrocskákat találtak, például a híres fakészítésű szarvas fej az Huittinen-ből.
A „Kerámikus Mezolit": Fazekasság Mezőgazdaság Nélkül
Az archeológia egyik legmakacsabb mítosza, hogy a fazekasságot a gazdálkodók találták fel. A Mezolit megcáfolja ezt. Kr.e. 9500 és 7500 között Északkeleti-Európában és Szibériában alakult ki a Kerámikus Mezolit.
A Bajkál-tó közelében lévő Szibériai vadász-gyűjtögetők felfedezték, hogyan kell agyagot égetni az élelmiszer és a halolaj tárolásához. Ez a technológia villámgyorsan terjedt kelet-nyugati irányban
