Ebben a blogban a spártai Kryptai Theron felszerelésére nézünk az i.e. ötödik században.
A Kryptai a Krypteia tagjai voltak, egy olyan szervezet, amelynek pontos szerkezete és célja bizonytalan volt. Ez nem meglepő, mivel a Kryptai név a görög κρυπτός szóból származik, ami „titkos" jelentésű. A kevés forrásból, amelyekben megemlítik őket, egyértelmű, hogy nagyon könnyű fegyverzetésű kommandók voltak, akik gyilkosságot és más titkos feladatokat hajtottak végre, ellentétét képezve a slagmezőn harcoló, nehezen fegyverezett spártai hoplitáknak. A Krypteia emellett a Spárta szigorú nevelési rendszerének, az agogé-nak a kiterjesztése volt. Miután a fiatal férfiak 21 éves korukban végigmentek az agogén, közülük a legjobbak a spártai hadosztály tagjai lettek, akik hoplitákként harcoltak. A Krypteia a spártai változatának tekinthető proto-indoeurópai háborús bandák közül a koryos.
A Helóták eredete
A Krypteia egyik célja a helóták elnyomása volt, a spártai társadalom óriási rabszolga-osztálya. Ők gondoskodtak Spárta szükségleteiről, hogy a spartiáták (a spártai polgárok osztálya) teljes egészében a háborús művészettel foglalkozzanak. A helóták nem voltak, a rabszolgaság egyéb formáitól eltérően, az egyes polgárok tulajdona, hanem a spártai állam közös tulajdona voltak.
A spártai társadalom ezen felosztása a nyolcadik-hetedik században i.e. keletkezett a messzéniai háborúk következtében, nagyszabású konfliktus két nép, a messzéniaiak és a spartiáták (lakoniaiak) között a Peloponnészoszon. A háborút a spartiáták indították el a Lakonía túlnépessége miatt, és a spartiáták meghódítása zárta le a Peloponnészosz messzéniai részét. A messzéniaiak szülőföldjét nagyrészt kiüresítették, a nagy lakosságot teljesen rabszolgasággá süllyesztették a spártai birtokok megműveléséhez.
A későbbi világkorszakokban a spartiáták maguk azt hitték, hogy a spártai társadalom felosztásának eredete sokkal korábbi. Szerintük a helóták az akhájaiak leszármazottai voltak, a Peloponnészosz eredeti lakói, akiket a bronzkorban a mykenei civilizáció összeomlása után a dórok, a spartiáták elődjei rabszolgasággá süllyesztettek. A Peloponnészoszba történő „dorikus invázió" még Heraklész leszármazottainak vezetése alatt valósult volna meg, a „Heraklidák visszatérése". Ez a történet az ókori periódusban szerves részét képezte a spártai identitásnak.
Bár ezt a spartiáták maguk és görög történetírók, mint Hérodotosz és a már említett Thúkididész állították, nincs régészeti bizonyíték a verőfényes dorikus invázióra; ezért ezt a tételt a mai régészek főként mitikus jellegűként tekintik. Van azonban ebben az időszakban a Peloponnészoszon a dorikus dialektus terjedése, amelyet később a spartiáták beszéltek, egy olyan folyamat, amely egy tágabb időszakon keresztül zajlott, és nem volt specifikus egy „dorikus" népességhez kötve.
A Kryptai és a helóták elnyomása
A helótai lakosság elnyomása egy évszázados és aktív folyamat volt. A helótákat a spartiáták alacsonyabbnak és gyengének tekintették, de féltek is tőlük, mert fenyegetést jelenthettek túlnyomó számuk miatt. E miatt a Kryptait bevetették a lehetséges felkelések megelőzésére.
A spártai magistrátusok (ephóruszok) éves megválasztása után az új lacedaemóniai vezetők hadüzenetet intéztek a helóták ellen. A Kryptait arra küldték ki, hogy falusi vezetőket, népszerű személyeket és a legerősebb helótákat megöldösenek. Ezt úgy tették, hogy görög írók szerint „ragadozók módjára" láthatatlanul kóboroltak az országban, és abból éltek meg, amit a helótáktól el tudtak lopni. Platón filozófus szerint a Kryptai nem viseltek lábbelit, télen kívül aludtak, és teljesen magukra voltak utalva; egy olyan Kryptai, aki segítségre szorult, nem volt méltó a nevéhez. Platón azt jelezte, hogy nap- és éjszaka is aktívak voltak, de Plutarkhosz ezt vitatva azt állította, hogy a Kryptai főleg éjszaka végezték a munkájukat; ez arra utalt, hogy láthatatlanok maradtak, de az is jelenthette, hogy a helótáknak betartaniuk kellett a kijárási tilalmat. De miért voltak az ezek a szegény helóták ilyen módon kezelve?
Az indoeurópai osztályrendszer
Az indoeurópai kultúraban mind az isteni, mind az emberi világ hierarchikus felosztásra jellemzett. A társadalom valószínűleg három osztályból állt: a munkáló osztály (pásztorokat és kézműveseket), a harcos osztály és a uralkodó vagy papklasszis. Az utóbbi osztályon belül nem volt megkülönböztetés a papok, arisztokraták és királyok között; közös szerepet töltöttek be a rend fenntartásában és a közösség kormányzásában.
Ez a felosztás a proto-indoeurópai kozmikus teremtésmítoszban gyökerezik. E mítosz szerint három osztályból kettő Yemo, az egyetemes iker teste külön-külön részeiből keletkezett. A királyi osztályt mindkét testületrész képezte, amely lehetővé tette számára, hogy megértse és összefogja a társadalom összes rétegét. A másik ikerbátya, Manu, az első pap lett, és megtanította az emberiséget áldozatot bemutatni az égisten felé, hogy így megőrizzék az kozmikus rendet.
A spártai osztálytársadalom
Mind a spartiáták, mind a helóták valószínűleg a dorikus népek leszármazottai voltak, és szinte nem különböztek etnicitásban vagy kultúrában. A két csoport közötti összetett viszony a múltbeli kollektív traumatikus konfliktusból eredhetett.
A spartiáták, az ellenséges helótákkal szemben számbelileg kisebbségben, fenyegetetnek érezték magukat. Túlélésük biztosítása érdekében szélsőségesen a harcos osztályra irányították figyelmüket, és társadalmákat katonai államként alakították át. Ugyanakkor a helótáknak az egészét a szabad munkáló osztály szerepét osztották ki.
Ahol más indoeurópai nálöknél a harcos osztály szabad polgárokból állt, akik ugyanakkor farmer vagy kézműves is lehetnek, a spartiáták ebből egy állandó hivatásos hadsereget fejlesztetek ki, teljes egészében a háborúzásra szentelve.
Ruházat
Chiton (tunika)
Görög tunikák lenből készültek, néha gyapjúból is. A tunika, amelyet Theron visel, rövid ujjú, de a melegebb hónapokban a görögök gyakran könnyű, meleg ruhákat viseltek, amelyek karoknak és vállaiknak kitegultak. A klasszikus görögök a tunika alatt nem viseltek nadrágot, mivel barburnak tekintették azt.
Öv / szíj
A tunika alakításához egyszerű bőr szíjat és szövet öveket is használtak.
Chlamys (köpeny)
A chlamys egy gyapjú köpeny volt, amelyet a klasszikus Görögországban viseltek. Ez tisztán tartotta az öltözetet, és védelmet nyújtott az időjárás és a szél ellen. A köpeny, amelyet Sophron visel azonban nem csupán arra szolgál, hogy melegen tartsa, hanem segít neki is, hogy álcázza vagy rejtegesse magát a sötétségben.
A köpenyt egy fibulával rögzítette, egy fém ruhakapocs, amelyet gyakran díszítésekkel láttak el.
