Középkori kardok

Középkori kardot vásárolni

Aki a történelmi fegyverek iránt érdeklődik, vagy aktív a reenactmentben, HEMA-ban vagy gyűjteményekben, a Celtic WebMerchant kiterjedt középkori kard kollekcióját találja. Fedezzen fel magas minőségű replikalákat és harckész kardokat az oktatáshoz, dekorációhoz vagy történelmi reenactmenthez.

A középkori kard szerkezete

A középkori kard több gondosan megtervezett részből áll, amelyek együtt egyensúlyt, erőt és funkcionalitást biztosítanak. Minden kard szíve a penge, a vágó- és szúrórész, amely erősnek, de hajlékonynak kell lennie ahhoz, hogy ellenálljon a harcok csapásainak. Sok pengét vércsatorna tartalmaz, amely csökkenti a súlyt és erősíti a szerkezetet.

A pengéhez a szárítókon van rögzítve, amely a markolatig nyúlik és stabilitást biztosít. A szárítókon és a penge között a parírrudat találjuk. Ez az alapvető védőelem megakadályozza, hogy a kéz előre csúszik, és segít az ellenfél csapásait elhárítani vagy visszaverni. A parírrudat alatt a markolat található, amely gyakran fából készült és bőrrel van burkolva, így az használó az optimalális kontrollt biztosít a kardvívás során.

A kardot a pommel zárja le, amely a penge ellensúlyaként szolgál, így az egész fegyver kezelhetőbb lesz. A pommeleket az évszázadok során változatos módon alakították, és gyakran díszítették gravírozásokkal vagy fém berakásokkal. Az egyensúly és biztonság mellett a pommel szükséghelyzet esetén csapófegyverként is alkalmazható. Ezek az alkatrészek együttesen a középkori kard klasszikus anatómiáját alkotják: a technika, az esztétika és a funkcionalitás gondosan átgondolt kombinációja.

Oakeshott középkori kardtípus-besorolás

Az Oakeshott-tipológia egy rendszer a középkori kardok leírására és rendezésére a fizikai formájuk alapján. Az európai kardokat a középkorból – nagyjából a 11. és a 16. század között – 13 fő típusra osztja fel, amelyeket X és XXII közötti római számok jelölnek. A rendszert a történész és illusztrátor Ewart Oakeshott fejlesztette ki, aki 1960-ban mutatta be könyvében, az The Archaeology of Weapons (A fegyverek régészete).

Oakeshott egy korábbi rendszerre alapozta munkáját: Jan Petersen típusára, aki 1919-ben tett közzé egy széleskörű áttekintést a viking kardokról az De Norske Vikingsverd-ben (A norvég viking kardok). 1927-ben R. E. M. Wheeler egyszerűsítette Petersen besorolását hét típusra, I-től VII-ig számozva. Oakeshott később két átmeneti típust (VIII és IX) adott hozzá, majd ezt saját, sokkal részletesebb besorolásává fejlesztette.

Oakeshott egy új rendszer kifejlesztésének fontos oka az volt, hogy a kardok kormeghatározása gyakran megbízhatatlannak bizonyult. A kereskedelem, a háborúk és a fegyverek hosszú ideig tartó újrahasználata miatt a gyártási dátum, az használat időszaka és az az időpont, amikor a kard használatból vette el, erősen összekeveredhet. Ezért Oakeshott logikusabbnak találta, hogy a kardokat forma és szerkezet alapján rendezzék, mintsem a kormeghatározás alapján.