Üstkanálok & cabassets

A középkori üstkanál az egyik legfelismerhető és legalkalmasabb sisak az európai történelemben, és gyakran jelenik meg a miniatúrákban. Ez a sisak, más néven kettle hat vagy chapel-de-fer, a 12. századtól kezdve népszerű lett és egészen a 15. század végéig használatban maradt. A kialakítása egyszerű, de hatékony: egy kerek vagy enyhén kúpos sisak széles ferde karimával. Ez a karimaszél arra volt hivatott, hogy ütéseket, nyílokat és hulló törmeléket elhárítson, és így olyan védelmet nyújtott, amely egyetlen más sisakfajtánál sem volt olyan hatékony a nyílt terepen folytatott harcok során és az ostromok alatt sem.

Az üstkanált a harcolók széles köre viselte, köztük gyalogosok, keresztes lovagok, város őrség és íjászok. Mivel a látás és hallás alig volt korlátozva, ez a sisakfajta ideális volt azoknak a katonáknak, akiknek gyorsan kellett tudniuk reagálni. A keresztes hadjáratok során az üstkanál különösen népszerű volt jó naptávédése és az esővíz és felülről érkező nyilak elhárítási képessége miatt.

A mezőgazdasági közösségekben és a város légióban is az üstkanál gyakorlati választás volt: viszonylag olcsó volt elkészíteni, és kevesebb specialista kézműves munkát igényelt, mint az összetettebb sisakok, például a bascinet vagy nagy sisak. Ezáltal nagy mennyiségben lehetett termelni, ami hozzájárult az egész Európában való óriási elterjedéshez.

A 14. és 15. században az üstkanál fejlesztéseket kapott. Egyes modellek kúposabb formát kaptak, így az ütések jobban elsiklottak. Emellett megjelentek a megerősített karimás vagy bordás variánsok a szilárdsága érdekében. A fejlettebb lemezes páncél megjelenése ellenére az üstkanál továbbra is használatban maradt, különösen azon a gyalogosoknál, akiknek maximális láthatóságra és védelemre volt szükségük a lövedékek ellen.