Gyors Tények az Indoeuropai Teremtésről
- Az Ős-állapot: Egy abszolút, kozmikus üresség levegő, égbolt, homok vagy tenger nélkül.
- A Főszereplők: Az ikerbátyák Manu (Az Első Ember/Pap) és Yemo (Az Első Király).
- Az Ős-lény: Yemót gyakran kétszeres, hermafrodita óriásként képzelik el.
- A Kozmikus Katalizátor: Yemo és a szent ős-ökör áldozata.
- A Társadalmi Következmények: A három társadalmi osztály születése az óriás testéből.
Bevezetés és Definíció
Amikor a rómaiak találkoztak a germánokkal vagy a keltákkal, mindenütt ismerős arcokat láttak az isteni világban. Az őshonos isteneket egyszerűen átnevezték a saját isteneik után. A germánok ugyanezt tették, és ugyanannyi tisztelettel helyeztek római isten-szobrokat saját szent erdeikbe. Ez nem volt félreértés; mélyen belül teljesen igazuk volt.
A görögök, rómaiak, keltok, szlávok és germánok vallásai és mitológiái egy ős-történeti forrásból származnak: a Proto-Indoeuropai vallásból. Az összes e gazdag kultúra alapján egy lenyűgöző ős-mítosz áll a világ, az emberiség és az istenek keletkezéséről.
Az Ős-állapot: Az Úr Üresség
Mielőtt a világ kialakult volna, az indoeuropaiak szerint semmi sem létezett. Nem volt kék ég, nem voltak hullámzó hullámok, nem volt homokszem és nem voltak zöld fák. Ez egy abszolút, jeges üresség időszaka volt. Az ős-üresség fogalmát manapság szó szerint megtaláljuk az északi mitológiában a Ginnungagap (a tátongó üresség) és a legkorábbi indiai Véda szövegek között. Ez összevetható a sötét anyaggal.
Ebből az ürességből az univerzális tojás vagy egy hatalmas ős-lény keletkezett, amely az alapja lett volna mindennek, ami él.
Manu és Yemo: A Pap és az Ikrek
Az újjáépített teremtés-mítoszban két figura utazik az üresség között, egy szent ős-ökör kíséretében:
- Manu: Neve szó szerint „Ember" vagy „Ősapa" jelentése. Ő az első ember és az első pap lesz.
- Yemo: Neve „Iker" jelent. Néhány kutató azt mutatja ki, hogy Yemo kétszeres hermafrodita volt—egy olyan lény, amely egyszerre volt férfi és nő, tökéletes kozmikus egyensúlyba gabalyodva.
A kozmosz megalkotásához egy végső teremtés aktusa kell történjen: egy hatalmas áldozat. Manu magára veszi a pap szerepét és áldozatul hozza, az égisten segítségével, saját bátyjának Yemót és a kozmikus ős-ökröt. Ez az ős-áldozat az indoeuropaiak számára az isteni rend alapvető feltétele. E nélkül az áldozat nélkül semmi sem létezhet.
A Teremtés az Óriás Testéből
Yemo testének szétesése a fizikai világot teremti meg, amelyben élünk. A természet elemei közvetlenül óriási alakjából származnak:
- Az ő feje az ég kupolájává válik.
- Az ő húsa alatt lévő szilárd földdé alakul.
- Az ő csontjai kemény sziklákká és kövekké változnak.
- Az ő vére a folyók és tengerek vizeként folyik el.
- Az ő szemei a ragyogó napokká válnak, és az ő szelleme a hold.
- Az ő agya a felhőket képezi, és az ő lehelete tovább utazik a szélként.
Egyidejűleg ebből az áldozatból a társadalmi rend születik. Az első király fejéből a papok osztálya keletkezik. Az ő mellkasából és karjaiból a harcos osztály pattan ki, és az ő lábaiból és nemi szerveiből a közös dolgozó emberek és parasztok születnek. Az ős-ökör áldozatából aztán az összes többi állat és a föld termésének növényzete származik.
Az Örökség Nevekben és Kultúrákban
Ez a mítosz olyan erőteljes volt, hogy a nagy indoeuropai migrációk után az egész Eurázsiában mély nyomokat hagyott. A főszereplők nevei megváltoztak a nyelvekkel, de a mag több ezer éven keresztül felismerhető maradt:
- Manu-ból az indiai Manu (az első ember a hinduizmusban) és a germán istenség Mannus származik, akit a római szerző Tacitus a nyugat-germánok mitikus ősapjaként nevez meg.
- Yemo-ból az indiai halál istene Yama, a perzsa király Yima, és az ismert északi jégóriás Ymir származik, akinek testéből Odin és testvérei a világot formálják. Még a Római alapítási mítoszban is, amelyben Remus-t testvérbátyjának Romulus-nak megölik, még mindig hallható ennek a őshistorikus testvérgyilkosságnak a messze hangja.
Gyakran Feltett Kérdések (GYIK)
Miért volt olyan fontos az ökör áldozata ebben a mítoszban?
A Proto-Indoeuropaiak pásztorális nomádok és állattenyésztők voltak. A marha volt legdrágább értékük, élelmük, ruhájuk és státuszuk forrása. Logikus, hogy szellemi világukban egy ős-ökör állt az összes biológiai gazdagság és termékenység alapjául a földön.
Van-e a harcos osztálynak szóló mítosz is?
Igen, természetesen! A Manu és Yemo mítosza mellett (amely papokról és királyokról szól) volt a Trito legenda, amely szó szerint „Harmadik" jelent. Trito volt az első harcos. Egy szörnyeteg kígyó ellen harcolt, hogy visszaszereztesse népét a lopott állatokat. Ez a történet a későbbi harcos tradíciók erkölcsi modelljéül szolgált, mint az ír Fian vagy a északi Berserkers, és igazolta az állattartás történelmi rabjait a keltok és germánok között.
A mítosz tisztán Európához korlátozódott?
Nem, a mítosz minden világtájékra követett. Az ó-indián keresztül még a kínai kultúrába is behatoltak (a Pangu óriás történetében). A korai ó-orosz versekben is erős iráni hatások értékeljük ennek a teremtés-történetnek vissza.
