Egy elektromosság nélküli világban a mesterséges fény drága luxus volt. A rómaiak számára a napnyugta nem csak a munkanap végét jelentette, hanem egy potenciálisan veszélyes időszak kezdetét is. Az olajlámpa (lucerna) a megoldás volt: egy szerény eszköz, amely lehetővé tette az elitnek, hogy este vacsorázzanak, és a közembernek, hogy megtalálja az utat Róma sötét sikátorain.
Mi az a római olajlámpa?
Az olajlámpa egy folyékony tüzelőanyag tárolótartálya egy lonttartási nyílással.
Tüzelőanyagok: Az abszolút szabvány az olívaolaj volt, de olyan régióban, mint a Germania vagy Britannia, mogyoróolajra, dióolajra vagy állati zsírokra (például sertészsírra vagy halolajra) tértek át.
- Anyagok: A legtöbb lámpa agyagból (terrakotta) készült, kétoldalas formákban készítve a tömeges gyártáshoz. A gazdagabb háztartások öntött bronz lámpaokat használtak, amelyeket gyakran felfüggesztve alkalmaztak.
A mindennapi használat: korom és rituális
A lámpa égése aktív tevékenység volt, amely állandó gondozást igényelt:
A Lont: Általában len vagy vászon anyagból készült. A túl hosszú lont koromképződést okozott, egy hírhedt probléma, amelyről olyan költők, mint Horatius és Vergilius panaszkodtak.
Feltöltés: A kis lámpaokat néhány óránként fel kellett tölteni az égető nyíláson (infundibulum) keresztül.
Karbantartás: Egy speciális fém tűvel vagy éllel a lontot felfelé húzták, hogy a láng égjen anélkül, hogy az ujjak megégetnék.
Szimbolizmus és áldozat
A láng spirituális jelentéssel bírt. Az olajlámpák a lararium (házaltár) középpontjában álltak. A lámpa égése kis, folyamatos áldozatnak tekintették a házisteneknek (Lares). Emellett tiszteletlenségnek számított az asztali vacsora alatt a lámpaokat elfúni; inkább hagynák, hogy égjenek, mint a bőség jelét.
Régészeti tipológia (Bailey)
A régészek az öntvény formája és a test alapján datálják a lámpaokat. A Bailey-tipológia az egyik legelterjedtebb szabvány:
A típus: Korai császári lámpák (i.e. 1. század – i.u. 1. század)
A kézzel készített lámpák és az öntött lámpák közötti átmeneti forma. Egyszerű, robusztus, és gyakran széles olajgödrrel ellátott.
A régészek az olajlámpaokat a klasszikus antik kor alapján a tipológia segítségével azonosítják. Számos régészeti besorolás létezik, amelyeket világszerte használnak. A Loeschcke Tipológia (1919), a Bailey Tipológia (British Museum), a Hayes Tipológia (Észak-Afrika / Tunézia) valószínűleg a legismertebbek. Ebben a blogban a Bailey Tipológiát használjuk.
B típus: Középső császári lámpák (1. – 2. század i.u.)
Az olajlámpa aranykorának ideje. Ezek szimmetrikusak, és díszített discus (a kerek középső felület) van rajtuk, amelyeken istenekről, gladiátorokról vagy erotikus jelenetekről alkotott képek találhatók.
C típus: Késői császári lámpák (3. – 4. század i.u.)
Masszívabb és vastagabb forma. A díszítések a korral együtt változnak: a mitológia helyét a geometrikus minták és a korai keresztény szimbólumok foglalják el.
D típus: Posztklasszikus és bizánci lámpák (4. – 5. század i.u.)
Gyakran „papucsforma" (mint egy papucs). Itt gyakran láthatók a Chi-Rho szimbólum és más keresztény monogramok. Egyiptomban az úgynevezett „békás típus" jelenik meg.
Tűzveszély a városban
A világítás nem volt kockázatmentes. A római házak tele voltak gyúlékony anyagokkal, például faágyakkal és függönyökkel.
Jogszabályok: Aki gondatlanul bánt a tűzzel, kiköltöztethető volt otthonából.
Megelőzés: Az lakosok köteles voltak oltóanyagot tartani otthonukban, beleértve vödöröket, ecetet (a lángok megfojtására), spongyákat és tűzhorogakat.
A Vigil: A város őrsége felügyelte a tűzbiztonságot, de gyakran az lakosok egymásra voltak utalva, hogy vödrökkel brigádot képezzenek a kezdődő tűz oltásához.
Faq
Mennyi fényt adott egy olajlámpa?
Egy lámpa körülbelül annyi fényt adott, mint egy modern gyertya. Egy jól megvilágított szobához tehát ezerdszerre több tucat lámpa kellett.
Voltak-e a lámpák kezelve a szivárgás ellen?
Igen, mivel az agyag porózus, a belsejét gyakran kénegyhéjjal vagy viasszal kezelték, hogy megakadályozzák, hogy az értékes olaj a lámpa falán át kicsöpögjön.
Belső linkek
Fáklyák, gyertyák és lantornok a római antikitásban
Viasztáblák írói (Cera): Az antikitás újrafelhasználható jegyzettömbje
Római ruházat: A Légionárius fejétől lábáig
- Víz szerzése a Római Birodalomban: kutak, vízvezetékek és vödrök
