Viking spangenhelm Bjarni, 2 Mm (Harckész)

Termékleírás

A spangenhelm egy sisaktípus volt, amelyet Közép-Ázsiából a 6. században n.sz. vezettek be Európába, és a korai középkorig népszerű maradt. Fémes csíkok, a németben spangen, három és hat fémes lemezhez voltak kötve, amelyek a csúcsban találkoztak. A spangenhelm gyakran rendelkezett orrnumperccal és/vagy lánc nyakkendővel.

Ez a spangenhelm az orrnumperc típusba tartozik. Az ilyen sisakokat a 9. századtól kezdve egész Európában használták. Legalább 1066 után rövidesen még használatban voltak, ebben az időben a jól ismert Bayeux-szöveténél normán és angolszász harcosok között voltak ábrázolva. Az ilyen sisakokat mind a vikingok, mind más germán népek használták. Végül ebből a spangenhelm típusból alakult ki az ismert orrnumperc. A későbbi orrnumpercokkal ellentétben a spangenhelmet eredetileg több részből készítették, amelyeket "spangen" segítségével rögzítettek egymáshoz. Ez egy olcsóbb gyártási technika volt, amely a késő-római időszakban vezethető be.

Az orrdísz az egész arcnak védelmet nyújt, miközben optimális látómezőt biztosít. További előnye volt, hogy ezeket a spangenhelmet a hadjáratok során meg lehetett javítani. Ez a spangenhelm kúpos sisakkupolával rendelkezik. Az orrdísz a középső és alsó spange fölött van rögzítve. Az orrnumperc tetejére dekoratív szemöldök van csatlakoztatva. A szemöldökök további megerősítést biztosítanak ennek a sisikok sérülékeny részén. A szemöldökök germán-római tradícióból erednek, ahol félig rituális arckifejezések hozzájárulnak a viselő személyiségéhez. Ez a hagyomány a pogány hadosztály kifejezéseként tekinthető, amely a hadviselést az ellenség ellen szabadított eksztatikus dühöt közvetítette.

A sisak harckész, belsejében bőrkötéssel bélelt, és bőr sisakbetéttel és bőr állkapcsi szíjjal rendelkezik. Az orrdísz is bőrkötéssel van bélelt. A sisak 2 Mm vastagságú acélból készült, és legfeljebb 62 cm fejkerületre alkalmas. Súlya körülbelül 2,7 kg.

A sárkányok a kígyó mitikus változatai voltak, és már az emberiség legkorábbi mitológiájában megjelentek. Az ember terjedésével a sárkánymitológia is végigvándorolt a világon. A legtöbb indoeurópai nép mitológiájában a sárkányok kiemelkedő szerepet játszanak. A germán és később vikingmitológiában a sárkányokat mindeneket megsemmisítő szörnyetegnek tekintik. Ugyanakkor a gonosz vadat szimbolizálják, amelyet egy hősnek le kell győznie. Ez a két archetípus – a megsemmisítő és a hős ellenfele – erősítik egymást.