Napkorong amulett, bronz

Termékleírás

A napkereszet pontos eredete homályos marad, de a szimbólum úgy tűnik, hogy hasonló eredetűnek bizonyul, mint az életfa. Ezek különböző kultúrákban fordulnak elő, az európai neolitikus gazdálkodóktól Észak-Amerika és Ázsia törzséig. A napkereszet észak-amerikai bennszülött törzsek általi használata több mint 12 000 évre visszanyúló tradíciót mutat, egészen a jégkorszakig, amikor az indiánok előfenei Szibérián keresztül az Beringcsatornán át Ázsiából Amerikába vándoroltak. Egyes kutatók azt gyanítják, hogy a napkereszet, hasonlóan az életfához, származása valószínűleg a szibériai sztyeppékre vezethető vissza. Ez azonban spekuláció marad.

Az indoeurópai népek mitológiájában a napot gyakran sugárzó kerékként ábrázolják, amelyet egy ló húz egy harckocsiban. Egy alternatív képzet az úgynevezett napihaj, ahogyan az ókori Egyiptomból is ismert. Mindkét kép hangsúlyozza a nap útját az égbolton, egy motívum, amely számos kultúrában mélyebb jelentéssel bír. Az európai neolitikus gazdálkodók, akik i.e. 8000 körül éltek, a napkeresztet használták művészetükben és vallásukban. A szimbólumot kőművészetben dolgozták fel, feltehetően a napforduló tiszteletére. Ezeknek a korai gazdálkodóknak az évszakok és a nap hatása döntő fontosságú volt létükhöz.

A bronzkorszakban a napkereszet az európai vallási és művészeti kifejezések gyakran előforduló szimbóluma volt, és ekkor keletkeztek a napkorongok is, ahogyan azok a kelta és viking időszakban is láthatók. A neopogány napkeresztetek a tradicionális tervek folytatásaként tekinthetők meg, amelyeket már a bronzkorszak előtt használtak. Ez utal a napsymbolika használatának folytonosságára, bár a modern változatok gyakran új értelmezéseket és jelentéseket hordoznak.