Háborús lándzsa, ruiterspies, félig éles

Termékleírás

Ez a típusú háborús kalapács ruiterspiesnek is nevezik, mivel nagyon hatékony volt a páncélozott lovasság ellen. Az ehhez hasonló háborús kalapácsok a 15. század 2. felében keletkeztek, és főleg Olaszországban, Franciaországban és Németországban használták. A fegyvernek volt egy kalapácsfeje hosszú ponttal, hasonlóan egy bányász véső, és képes volt átütni a páncélt, ahol a kard elégtelennek bizonyult. Az olyan változatok, mint a lengyel nadziak és az angol ruiterspies, népszerűek voltak a lovasságnál, többek között a Százéves Háborúban.

Az előnyei voltak az erő és a páncélátütő hatás; a hátrányai a súly, a kezelhetőség nehézsége és annak lehetősége, hogy a pont megragad. Ennek ellenére egy ütés ki tudott nyitni egy sisakot vagy mellvértet, és ki tudta küszöbölni az ellenfelet. A 16. században a lovaskalapácsok státusszimbólumokká váltak, mintákkal vagy monogramokkal díszítve. A lőfegyverek megjelenésével azonban elvesztették hasznosságukat. Magyarországon még rövid ideig használatban maradtak, de a 17. században teljesen felváltotta őket a bajonet.

A hátsó rész egy pontban végződik (varjongcsőr). Ezt szúrófegyverként és ütőfegyverként használták. A harci kalapács 67 cm hosszú és 18 cm széles. Súly körülbelül 700 gramm