Ajánlott kombináció
Termékleírás
Ez az egyedülálló írótábla a 13. századi zuirichi Manesse Codex miniatűrjein alapul. A kézirat nagy gyűjteménye a Közép-felső német szerelmi verseknek, és mindösszesen 138 miniatűrt tartalmaz.
A cera (latin "tabula cerata" – írótábla) egy kis írólap volt, amely olyan kemény anyagból készült, mint a buxusfa, bükk vagy még csont is. E lap közepén egy kiásott sík helyezkedett el, amely sötét viasz rétegével volt feltöltve.
Erre a viaszrétegre egy stilus segítségével írtak – egy hegyes tárgy fémből, fából vagy csontból (görög: stŷlos, latin: stilus). E szerszám segítségével karcoltak jeleket a viaszba. Szükség esetén ezek a jelek könnyen eltörölhetők vagy lesimíthatók voltak, így az írótábla újrafelhasználható volt. Ezeket az írótáblákat napi jegyzetekhez, emlékeztetőkhöz, feladatokhoz, adósságokhoz, kötelezettségekhez és később papiruszra vagy pergamenre átmásolt szövegek vázlatához használták.
A lezárt írótáblák emellett hivatalos célokra is szolgáltak, például végrendelkezések készítéséhez, titkos parancsok továbbításához, nyilatkozatokhoz, nyugtákhoz és még jelentésekhez is. A legöregebb ismert régészeti írótábla a 7. századi i.e.-ből származik, Etrúriában (Olaszország) találták meg. Európában az írótáblák használata egészen a 19. század közepéig általános maradt.
Írás
A stilus hegyes végét használja könnyű nyomással lefelé irányuló mozgásban betűk vésésére a viaszba.
Törlés
A stilus lapos vége a viasz simítására használható. Tartsa laposan a stilust, helyezze mutatóujját a lekerekített részre, és húzó (nem toló) mozgásban húzza végig a viaszon. Így az írótábla ismételten felhasználható.
Ez az írótábla 18 x 9 cm méretű, és egy fa griffellel szállítják, amely szintén középkori kézirat-origináleken alapul.
