Ha egy karaktert szeretnél megalkotni, amely hiteles a történelmi kontextusban, akkor sokkal többre kell nézned, mint csak a jelmezre. A görög és római világban az identitásodat teljes mértékben meghatározta a társadalmi osztály, a vagyon és a polgárjogok.
A görög alapok
A görög polis a későbbi római kultúra alapjául szolgált. A társadalom nagyjából három rétegre oszlott:
Az aristokraták: A föld és politikai hatalom birtokosa nemesség. Nekik volt időjük az oktatásra, politikára és tudományokra. A híres filozófusok is ebből az osztályból kerültek ki.
A polgárok: A szabad középosztály, amely gazdálkodókat, kereskedőket és kézműveseket foglalt magában. Ők viselték a városállamok kormányzásának felelősségét.
A rabszolgák: Az alsó réteg, gyakran hadifoglyok. Nem voltak jogaik, és nehéz munkát végeztek a háztartásokban és a mezőgazdaságban.
A római polgárjog
Rómában a polgárjog (civitas) a legértékesebb vagyon volt. Jogot adott a törvény szerinti védelemre és szavazati jogra. Kezdetben ez a Patriciusok (a legöregebb nemesi családok) kiváltsága volt. Egy évszázados küzdelem után a Plebejusok (a közönséges római nép) is megkapták a polgárjogokat. 212 n.Kr.-ben Caracalla császár szinte az Óriásbirodalom összes szabad lakójára kiterjesztette a polgárjogot az egység erősítése érdekében.
A római osztályszerkezet
Az elit: Patriciusok és Equites
A felső réteg a Patriciusokból állt, akik sok generáción keresztül a legfőbb tisztségeket töltötték be. Közvetlenül alattuk az Equites álltak, más néven a lovagi osztály. Ezek gazdagabb polgárok voltak, akik vagyonukat a kereskedelemben és pénzügyekben szerezték. A hadseregben a lovasságot alkották, mivel maguk engedhették meg maguknak a lovat és a páncélt.
A nép: Plebejusok és légionáriusok
A Plebejusok a többséget alkották: gazdálkodók, bolttartók és kézművesek. Számukra a légionárius foglalkozása a császári korban vonzó útnak bizonyult a státusz felé. A legióban szolgáló katona szolgálati ideje révén a társadalom respektált tagjává vált.
A segédcsapatok: Auxiliae és idegenek
Róma egy „multikulturális" birodalom volt, amelyben szinte kizárólag a rómaiak voltak jogalanyok. Az Auxiliae a meghódított területeken élő népek közül verbuvált segédcsapatok voltak. 25 év szolgálat után megkapták a sok óta vágyott római állampolgárságot.
Rabszolgák, gladiátorok és szekerezők
Noha a rabszolgákat tulajdonnak tekintették, az életük rendkívül változatos volt. Az aranyban dolgozó rabszolga nehéz sorsú volt, míg egy görög rabszolga gazdag háztartásban gyakran művelt tanárként vagy könyvelőként dolgozott.
Döntő különbség volt az aréna hősei között:
Szekerezők (aurigae): Ezek gyakran szabad szakemberek és topatlétchâk voltak. Nagy önállóságot élveztek, és a Circus Maximusban meggazdagodtak. A szekerezés még veszélyesebb volt, mint a gladiátor csaták!
Gladiátorok: Legtöbbször rabszolgák vagy elítéltek. Bár infamis (becstelen) lényeknek számítottak, a sikeres harcosok koruk szupersztárjaivá válhattak, és visszaszerezhették a szabadságukat.
A nő státusza
A római kultúra szigorúan patriarchális volt, amelyet a görögöktől vett át. A nők jogi szempontból férfi gyámság alatt álltak. Ennek ellenére a római nőknek specifikus befolyásuk volt:
Szervezés: Az elit nők gyakran az egész háztartást irányították és sok rabszolga csoportja felett gyakorolták az irányítást.
Politika: A háttérben olyan befolyásos nők, mint Livia vagy Agrippina, hatalmas hatalmat gyakoroltak hálózataik révén.
Oktatás: A magasabb osztályok lányai gyakran tanultak olvasni, írni és olyan klasszikus mesterek műveivel ismerkedtek meg, mint Platón és Arisztotelész.
Vallás és társadalmi változás
A római vallás politeista volt. A nagy állami templomok mellett a Jupiterhez és Junóhoz, szinte minden házban volt egy lararium (házi oltár) a saját házi isteneknek. A kereszténység felemelkedésével a hangsúly az istennél való egyenlőségre tolódott. Ez végül a véres gladiátor játékok végéhez vezetett, bár a rabszolgaság gazdasági okok miatt még sokáig fennmaradt, és az jogalanyok egyre több hatalmat veszítettek.
Hogyan ismerem fel a császáromat?
Mivel a legtöbb római soha nem látta személyesen a császárt, portréja mellékeket, szobrokat és érméket használva terjedt. Új császár jelölésekor gyakran csak a meglévő szobor fejét cserélték ki költségmegtakarítás céljából. Az egy római erszényben lévő érmék az akkori kor „közösségi médiájának" voltak: megmutatták az embereknek, hogy ki birtokolja az erőt.
Fedezd fel a római replikáinkat: Függetlenül attól, hogy büszke légionáriusként, gazdag equitesként vagy befolyásos római matronaként veszed fel a szerepet; a megfelelő ruházat és kiegészítők segítségével életre keltheted ezt az összetett történelmet.
Belső linkek:
Róma Császárai: Hatalom, gyilkosság és mítosz
Római Gladiátorok: Harcosok, rabszolgák és szupersztárok
A Római Köztársaság: politika, terjeszkedés és társadalmi struktúrák
