Gyors tények a Cinquedea-ról
Név: A cinque dita (olasz, jelentése "öt ujj") szóból származik.
Típus: Széles rövidkard vagy nagy tőr.
Időszak: Késő 15. és kora 16. század (Magas Reneszánsz).
Eredete: Észak-Olaszország (főként Ferrara és Velence).
Jellemzője: Rendkívül széles, háromszög alakú penge, amely gyorsan elkeskenyedik.
Bevezetés
A Cinquedea (más néven Cinqueda vagy bikanyelvtőr) az egyik legtöbbet felismerhető fegyver az olasz Reneszánszból. Ez egy lenyűgöző hibrid: túl nagy egy közönséges tőrhöz, de túl rövid egy teljes értékű kardhoz. Egyedi, szinte építészeti formájával a Cinquedea az ideális státusszimbólum volt a divatos nemeséhez olyan városokban, mint Firenze és Velence.
Tervezés és Konstrukció
A „Cinquedea" név közvetlenül feltárja a fegyver legfontosabb jellemzőjét. A markolat alatt a penge pontosan öt ujj széles.
A Penge: 45 és 55 cm közötti hosszúsággal a penge viszonylag rövid, de az alapnál lévő hatalmas szélesség miatt a fegyver jellegzetes háromszög alakot kap. Ezt a kialakítást valószínűleg az antik római parazonium inspirálta.
Vércsatornák (Fullers): Hogy a hatalmas penge súlya kezelhető maradjon, gyakran több mély barázdát véstek az acélba. Ez csökkentette a súlyt anélkül, hogy meggyengítette volna a szerkezeti erősséget.
Vágó- és Szúrókészség: A korabeli legtöbb karcsú tőrrel ellentétben a Cinquedea a széles tömege miatt pusztító vágásokat is tudott mérni.
A Dekoráció Remeke
A Cinquedea ritkán volt egyszerű használati tárgy. Mivel a fegyvert vízszintesen a háta vagy oldala mellett viselték (gyakran a fenék felett, hogy oldalra lehessen rántani), a markolat folyamatosan látható volt a nézők előtt.
Ageminatura & Damaszkénezés: A pengéket gyakran gazdagon díszítették arany- vagy ezüstbetétekkel. Mitológiai jelenetek vagy családi címerek voltak bevésve az acélba.
Luxus Anyagok: A fogantyúk drága elefántcsontból, egzotikus fából vagy aranyozott fémből készültek, gyakran drágakövekkel vagy rézkorongokkal berakva.
Cesare Borgia Cinquedea-ja
A legmegkapóbb fennmaradt példány Cesare Borgia német, a hírhedt olasz bíboros és condottiero tulajdonában volt. Ezt a kardot a híres ötvös, Ercole dei Fedeli díszítette. Ennek a fegyvernek a finomítottsága hangsúlyozza a Cinquedea ceremoniális funkcióját: ez a hatalmon lévő osztály hatalmának és ragyogásának meghosszabbítása volt.
Történelmi Kontextus és Múzeumok
1520 körül a Cinquedea fokozatosan kiment a divatból, helyét a karcsúbb rapír vette át. Azonban ma már a fegyver kiválóan képviselteti magát a világ nagy múzeumi gyűjteményeiben, köztük:
Museo Stibbert (Firenze)
Armeria Reale (Torino)
Museo Correr (Velence)
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Valóban használták a Cinquedea-t a harcban?
Bár hatékony fegyver volt az önvédelemhez, főként egy polgári ékszer volt. Elrettentő eszközként és gazdagság jelöként szolgált. A valódi hadviseléshez a katonák hosszabb kardokat vagy lándzsákat részesítettek előnyben.
Miért viselték vízszintesen a hátán?
Ez részben divat volt, részben pedig praktikus egy rövid, széles fegyver számára. Vízszintesen viselve a hátán, nem akadályozta az ülést vagy a járást az olasz városok szűk utcáin, mégis villámgyorsan lehetett rántani.
Az Cinquedea ugyanaz, mint az Anelace?
A kifejezéseket néha felcserélve használják, de az „Anelace" egy általánosabb középkori kifejezés egy rövid kardra, amelyet az öven viseltek. A Cinquedea a specifikus, széles pengéjű változat az olasz Reneszánszból.
Összefoglalás
A Cinquedea felismerhető a markolat alatt lévő öt ujj szélességéről.
A fegyver egy rövidkard bruttó erejét egyesíti a Reneszánsz elegancia -tal.
Ez egy döntő státusszimbólum volt az olasz nemesség számára.
A háromszög alakú forma és gazdag díszítések egyedi gyűjtési tárggá teszik.
Meg vagy elbűvölve az olasz udvarok pompájától, vagy többet szeretnél tudni a Borgia korszakának kardairól?
Belső linkek
Az Oldalso Kard (Spada da Lato): A Híd a Rapír Felé
A Római Pugio: Több, Mint egy Dekoratív Tőr
Férfi Divat: A Reneszánsz Virágzása (1500-1570)
A Colichemarde: A 18. Század Végső Párbajkardja
