Gyors tények a Falchionról
Jellemzők: Egykezes, egyoldalú kard szélesedő pengével.
Időszak: A 13. és 16. század között használatban volt.
Ritkaság: Kevesebb mint 30 eredeti középkori példány ismert.
Funkcó: Gyors vágó- és hasító fegyver, könnyebb és vékonyabb, mint azt gyakran gondolják.
Státusz: Az erőteljes megjelenés ellenére gyakran magas szintű fegyver volt az arisztokrácia számára.
Bevezetés
A falchion az egyik legérdekesebb fegyver az európai középkorból. Az akkori műalkotásokon szó szerint mindenütt látsz őket, de a múzeumi gyűjteményekben rendkívül ritkák. Míg az egyenes, kétoldalú lovagkard volt a szabvány, a falchion egy alternatívát kínált, amely a bruttális vágóerőre összpontosított. Bár gyakran egy machetehez hasonlítják, az igazi falchion egy kifinomult fegyver volt pengésen éles, vékony pengével.
A Falchion a Művészetben és a Valóságban
Nagy a szakadék a kéziratban szereplő száz képmás és a szomorú harminc megmaradt példány között. James Elmslie kutatása azt mutatja, hogy a falchion a művészetben gyakran szimbolikus szerepet játszott:
A "gonosz": A falchionokat gyakran bibliai ellenségek vagy "barbárok" kezében ábrázolták, hogy megkülönböztessék őket a kereszt alakú kardokkal rendelkező keresztény lovagloktól.
Státuszfegyver: A valóságban a falchion nem csupán a "közembereknek" volt. Gyönyörű példányok, mint a Conyers falchion vagy Cosimo I de' Medici aranyozott falchionja, bizonyítják, hogy a legmagasabb arisztokrácia büszkén hordta ezt a fegyvert.
Fontos Típusok és Leletek
A Conyers Falchion (1a típus)
Ez a leghíresebb megmaradt példány, amely a Durham-katedrálisban őrzik. Van egy széles, legyező alakú pengéje, amely egy nehéz csúcsban végződik. Az erőteljes megjelenés ellenére a penge a háta mellett rendkívül vékony (a csúcs közelében mindössze 1,2 mm), amely villámgyors fegyverré tette az páncél nélküli ellenségek ellen.
A Thorpe Falchion (1-es típus)
Egy angol minta a 13. századdal, amely csak 904 grammot nyom. Ez a típus egyenesebb pengéje van, de a jellegzetes karmagyűjtő csúccsal, amelyet később az olyan keleti fegyverekhez is visszalátunk, mint a török kilij.
A Maciejowski "Bible Chopper" (1c típus)
A híres Maciejowski Bibliában olyan fegyvereket ábrázolnak, amelyeknek fa nyelve van és óriási vágó-pengéje. Bár néha falchionoknak nevezik őket, inkább úgy tűnnek, mint egy kard és egy csuklócsata (például a falcastro) keresztezésének eredménye.
Az Elmslie-tipológia: Az Öt Fő Típus
Annak érdekében, hogy rendet hozzunk az egyoldalú fegyverek káoszába, James Elmslie egy osztályozási rendszert fejlesztett ki. Íme a legfontosabb kategóriák:
1. típus: A Legyezőalakú Penge Ez a klasszikus falchion-forma, mint a Conyers. A penge a csúcs felé egyre szélesebb lesz. Ebbe a típusba az egyenes változatok (1a), a jobban machete szerű formák (1b) és a "bible choppers" (1c) jellegzetes kés-fogantyújukkal tartoznak.
2. típus: Az "Fordított Él" Penge Ez a típus főleg Észak-Franciaország és Burgundia között 1300 és 1370 között volt népszerű. Ennek a kardnak az a sajátossága, hogy éles a rövid, befelé fordított oldalán, amely egy egyedülálló harcstílust igényelt.
3. típus: A Clip Point Ezeknek a pengéknek "törött" vagy levágott csúcsuk van, hasonlóan egy modern Bowie-késhez. A csúcs rövid lehet (3a) vagy éppen rendkívül hosszú és hegyes (3c), amely a kardot szúrásra is alkalmassá tette. A 15. századi "cat's claw" (3d) ennek a vékonyabb változata.
4. típus: A Lépcsős Penge Ez a típus sok Kelet-Európai hatást mutat. A penge háta egyértelműen "lépcsővel" lefelé (4b) vagy felfelé (4c) rendelkezik. Az utolsó változatot gyakran yelman nevezik, egy jellemzőt, amelyet a török kardoknál is látunk.
5. típus: A Párhuzamos Penge (Korai Backswordok) Ezeknek a kardoknak pengéi vannak, amelyek az egész hossz alatt szinte azonos szélességűek. Gyakran egyenesek, és sok hasonlóságot mutatnak a későbbi backswordokkal. Változnak lándzsahegyek (5b) között nagy késekig egy "törött háttal" (5e).
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Nehezebb egy falchion, mint egy szokásos kard?
Nem, ez egy olyan mese. A rendkívül vékony penge miatt a legtöbb falchion még könnyebb volt is (átlagosan körül 900 gramm), mint egy szabvány kétoldalú lovagkard.
Miért maradt meg olyan kevés falchion?
Ez még mindig vitatott pont. Lehet, hogy gyakrabban használták fel az utolsó szálakig szerszámként, vagy egyszerűen csak a vékony pengék rozsdásodtak meg gyorsabban, mint a vastagabb egyenes kardok.
Mi a különbség a falchion és a Messer között?
A különbség a markolatban rejlik. A falchion kardként kialakított markolattal rendelkezik (egy szöggel, amely átmegy a pommelen), míg a Messer késhez hasonló markolattal rendelkezik (szegecselélyű oldalsó burkolattal).
Összefoglalás
A falchion egy speciális vágófegyver volt, amelyet a 13. és 16. század között használtak.
Nem volt egy lomha hacskard, hanem egy technikailag fejlett és könnyű kard.
Az Elmslie-tipológiának köszönhetően most már meg tudjuk különböztetni a számos altípust és azok regionális elterjedését.
A fegyver az alapját képezte a későbbi fejlődésnek a szablyává és a backsworddá.
Szeretnél többet megtudni a ritka eredetiekről, vagy egy falchion-rekonstrukciót keresel a gyűjteményedhez?
Belső linkek
A Messer: A Landsknechten Középkori Kés-Kardja
A Lovagkard: Az Arisztokrácia Fegyveres Keze
Hajószabla (Cutlass): A Kalózok és a Haditengerészet Legendás Fegyvere
A Kopis és a Falcata az Ókortól
