A hatalmas hagia sophia árnyékában Konstantinápolyban egy olyan harcos csoport járőrözött, amely félelmet és tiszteletet keltett. Nagytermetűek voltak, hatalmas Dane-fejszéket viseltek vállaikón, és szörnyű erőről valamint megingathatatlan hűségről voltak ismertek. Ez volt a Varangia Gárda: a Bizánci császárok személyes testőrsége és a középkor legfélelmetesebb elit egysége.
Gyors Tények: Az 'Englinbarrangoi'
Eredet: Skandináv (Norse) és Rusz'-harcosok egysége kezdett a 10. században.
A Fejsze-forgatók: Elsődleges fegyverük a széles pengéjű Dane-fejsze volt, amellyel a csatában kegyetlenül jártak el.
Hűség: A pozícióhoz tartoztak, nem magához a férfihoz. Ez megbízhatóbbá tette őket, mint a politikailag elfogult helyi bizánci őrség.
Hanyatlás és Evolúció: Az 1066-os normann hódítás után Angliában nagy számban érkeztek az angolszászok, így a gárda az Englinbarrangoi (Anglo-Varangiák) nevet kapta.
Egy Császári Döntés: Bizalom az Idegenekben
A gárdát formálisan II. Basileios császár alatt alapították 988-ban. Basileios, aki olyan bizánci frakciókat vett körül, amelyek gyakran az életére törtek, olyan harcosokat keresett, akiknek nincsenek helyi politikai érdekeik. Vlagyimir kijevi fejedelem kínálta fel őt, aki 6000 varanga harcost küldött neki. Ettől a pillanattól kezdve körülvették a trónt egy áthatolhatatlan fallal.
Ezeknek a "fejszét forgató barbároknak" a hűsége legendás volt. Anna Komnéna, egy későbbi császár leánya, a gárda császárhoz való hűségét "szentnek, családinak" nevezte. Szívesen haltak meg császárukat védve, és nem mutattak kegyelmet azoknak az ellenségeknek, akik veszélyeztették uruk életét.
Az Arany Kiváltság: Polutasvarf
Az élet a gárdában nem csupán veszélyes volt; szörnyűen jövedelmező is lehetett. Amikor egy bizánci császár meghalt, a Varangiák egy egyedi jogot élveztek: az polutasvarf (palota-fosztogatás). Megtöltethették a kincstárt és annyi aranyat és drágakőt vigyetek magukkal, amennyit csak hordozni tudtak. Sokan számára ez volt az út a vagyonhoz, amely lehetővé tette, hogy gazdagként térjenek vissza távoli északi hazájukba.
Nyomok Kőben
A Varangia Gárda története nem csak krónikákban található meg, hanem Svédország tájában is. Százak "Görögország-runakövei" emlékeztetnek azokra a harcosokra, akik keletre indultak és soha nem tértek vissza. Néhány runa feliraton, például a hagia sophiában található, maguk a Gárdisták faragták be – az egy csendes tanúbizonyság azokról az emberekről, akik ezer évvel ezelőtt őrködtek a "Nagy Városban" (Miklagarðr).
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Csak vikingok voltak a Gárdában?
Nem mindig. Bár a gárda első 100 évében skandináv és Rusz'-emberek álltak, az összetétel drasztikusan megváltoztak 1066 után, amikor nagy számban érkeztek az angolszászok, akik hazájukat a normans miatt elvesztették.
Miért tartották őket olyan megfélemlítőnek?
Külföldi krónikások lenyűgözés és borzalom keverékével írták le, hogyan támadnak a Gárdisták transzban – a 'berserkerekhez' hasonlóan – ördögi dühvel, közömbösek saját vérvesztésük és sérüléseik iránt.
Létezik még a Gárda?
Nem katonai szervezetként. A 13. század után a Varangiákat nagyrészt felszívták a bizánci görögök. Mégis, körülbelül 1400-ig voltak olyan emberek Konstantinápolyban, akik büszkén "Varangiák"-nak nevezték magukat.
Összefoglalás
A Varangia Gárda a Bizánci Birodalom nemzetközi jellegének végső szimbóluma volt. Svédország hideg partjaitól a Brit-szigetekig; harcosok több ezer kilométert vándoroltak délre, hogy a leghatalmasabb európai fejedelem szolgálatában álljanak. Ők voltak egy birodalom hűséges őrei, amely hanyatlóban volt, de amelynek története a mai napig él a runaköveken és történelmi legendákban.
