Bevezetés
A szkítaiak egy erős indoeuropai nomád nép voltak, akik i.e. 900 és i.u. 400 között az összevethetetlen euráziai sztyeppe uralmát gyakorolták. Birodalmuk a Kárpátoktól egészen Mongólia határáig terjedt. Kiváló lovas kultúrájukról, a nyíl halálos mesterségéről és az egyedi művészeti stílusáról voltak ismertek, amely még hosszú évszázadokig befolyásolta a régiót.
Noha a "szkítai" nevet gyakran használják a különféle törzsek (például a szarmaták, massagéták és szakák) gyűjtőnévként, ezek a csoportok közös kultúrát osztottak meg: a szkító-szibériai kultúrát.
Eredet és Migráció
A szkítaiak gyökerei a sztyeppe előtörténetébe nyúlnak vissza. A proto-indoeuropai európai pásztorokból származnak, akik i.e. 3000 körül Nyugat-Európában a Köteles Pohár kultúrát alakították ki. Évszázados migrációk után Európa és Közép-Ázsia között, őseik i.e. 2000 körül ismét kivándoroltak a pontoszi sztyeppére, ahol a Szintapta kultúrát alapították (a harci szekerek feltalálói).
A kimmerek kiűzése
I.e. körülbelül 800-ban a szkítaiak véglegesen letelepedtek a Fekete-tenger északi partján (a mai Ukrajna és Dél-Oroszország). Ezáltal kiszorították az eredeti lakókat, a kimmereket. Ez utóbbiak belsőleg megosztottá váltak; míg a királyi törzset kiirtották, mások Nyugat-Ázsiába menekültek.
Társadalom és Társadalmi Szerkezet
A szkítai társadalom szigorúan hierarchikus volt, és családi klánok, valamint eskü által kötött reciprocitáson alapuló patriarchális rendszerre épült.
A Királyi Szkítaiak (Scoloti): A harcos arisztokrácia és a legmagasabb osztály. Ők uralmadták a politikát és a hadseregeket.
A Papság (Auchatae): A vallási rituáléért és a kozmikus rendért felelős.
A Gazdák és Munkások (Catiari & Traspies): Az alsó réteg, amely az élelmiszer-ellátásért és kézi munkáért felelt.
A Nő Helyzete
Kezdetben a nők alárendelt helyzetben voltak, de a rokon szauromáták hatása megváltoztatta ezt. A Közép-Szkítai período óta a nők harcosként szolgálhattak. A régészek rengeteg fegyverzett nő sírját találták meg, ami valószínűleg az Amazónók görög legendáinak alapját képezte.
Hadviselés és Felszerelés
A szkítaiak az ókori világ terrora voltak. Hadseregük főként lovas íjászokból állt, akik megjátszott menekülési taktikát alkalmaztak: úgy tettek, mintha menekülnének, hogy az ellenséget a sorakozásból kiloccsantsák, majd hirtelen megfordultak és nyílzápor által támadtak.
Felszerelés:
Az Összetett Íj: Egy erőteljes, S-alakú íj nagy hatótávolsággal.
Páncélzat: Nyugat-Ázsiából átvett; vasból vagy bronzból készült pikkelyek, amelyeket bőrre varrtak rá. Néha a lovakat is ezzel szerelték fel.
Akinakes: Egy rövid, szkítai kard vagy tőr.
Pajzsok: Fonott anyagból, fából vagy bőrből készültek, gyakran fém csíkokkal erősítve.
Vallás és a Halál
A szkítai vallás az indoeuropai pogányság egy formája volt. Isteneket imádtak, akik nagyon hasonlítottak az Ó-normann és görög istenekhez. A sámanizmus és a kannabisz használata rituális sátrokban szerepet játszott a transzok előidézésében.
A Kurgánok (Királysírok)
Amikor egy király meghalt, példa nélküli luxussal temették el egy kurgánban (sírdombon).
Testét balzsamozták és végigvitték az összes törzs mellett.
A sírban ágyasokat, szolgákat és lovakat áldoztak fel, hogy őt a túlvilágon szolgálják.
Egy évvel a temetés után gyakran 50 fiatal szolgát és 50 lovat megöltek, és "örökkévaló lovasok" gyanánt felállítottak a sírdomb körül.
A Graeco-Szkítai Kereskedelem
A Kr.e. 7. századi óta a görögök kolóniákat alapítottak a Fekete-tenger partján, például az Olbia és a Pantikapeion. Virágzó kereskedelem alakult ki:
Export: A szkítaiak gabonát, halat, szőrmét és rabszolgákat szállítottak.
Import: A szkítai elit görög bort, olívaolajat és aranyékszereket vásárolt.
Ez az interakció egy gyönyörű kevert stílust eredményezett a művészetben, ahol görög aranyművesek a tipikus szkítai "állatstílus"ban dolgoztak, dinamikus vadász ragadozók, griffók és lovak ábrázolásaival.
Egy Korszak Vége
Körülbelül i.e. 513-ban a szkítaiak még túlélték a perzsa király Dárius I hatalmas invázióját egy égetett föld taktika alkalmazásával. Azonban a Kr.e. 4. század során a birodalom kezdett rendülni.
I.e. 339: A híres király Ateasz elesett a csatában Makedónia Philippusza ellen (Aleksandrosz a Nagy apja).
Bukás: Végül a szkítaiak körülbelül i.e. 300-200-ban legyőzték és felszívták az előbbre nyomuló szarmaták.
A korai középkor által a szkítai identitás teljesen felvált a sztyeppe új népei között, de legendás státusza az Kelet végső lovasaiként megmaradt a történetírásban.
Belső linkek:
Foederati és Auxilia: A nem római hadsereg gerince
Carthago: Az Ókor Tengeri Nagyhatalma
A római legionárius az ókorban: funkció, történet és jellemzők
