Gyors Tények a Subarmaligról
Forma: Ujjatlan vagy rövid ujjú matlazott mellény, gyakran sávokkal (pteryges) ellátva.
Viselők: Szinte minden rang, az egyszerű légionáriusoktól a magas rangú tisztviselőkig és tábornokokig.
Anyag: Vászon, gyapjú, filc vagy bőr rétegei.
- Funkció: Az ütések csillapítása, a súrlódás megakadályozása és a nehéz páncélok hordozási kényelmének növelése.
Bevezetés
A római légióban a páncél viselése a védelem lényeges része volt. Kevésbé ismert azonban, hogy alatta szinte mindig védő alsóruhát viseltek: a subarmaligt vagy a thoromachus-t.
Ez a matlazott ruhadarab döntő szerepet játszott. Ez volt a szükséges híd a páncél kemény féme és a katona teste között, amely mind a biztonságot, mind az állóképességet növelte a csatamezőn.
Mi a Subarmalis?
A subarmalis kifejezés a latin sub (alatt) és armus (váll) szavakból származik, amely szó szerint „a váll alatt viselendő ruha" jelentéssel bír. Bár a név az ókori szövegekben ritka, számos szobrászati munka és régészeti lelet bizonyítja, hogy ez a ruhadarab széles körben elterjedt volt.
Védelem az ütések és súrlódás ellen
Bár a páncélok, mint a páncélingek nagyon hatékonyak voltak a vágás és szúrás elleni védelemben, kevés védelmet nyújtottak az ütés erejével szemben. A subarmalis csillapítóként működött, hasonlóan egy középkori gambesonhoz. Enyhíteni tudta az ütések erejét, és egyben megakadályozhatta, hogy a felszabadult fém részek, például egy páncéling gyűrűi sebeket okozhassanak.
Egy kelet-római katonai szerző a késő római időszakból (esetleg Justasianus) azt állította, hogy a páncél nem közvetlenül a hétköznapi ruhára należy felvenni, hanem egy speciális ruhaneműre, amely legalább egy ujj vastagságú volt. Ez azt mutatja, hogy a subarmalis legalább 1-2 cm vastag kellett lennie – elegendő a védelem és a kenyelem biztosításához.
A Thoracomachus: Egy alternatív elnevezés?
A thoracomachus kifejezés rendkívül ritka, és csak néhány speciális forrásban fordul elő. Ebben az összefüggésben egy filc és bőrből készült védő ruhadarabként írják le. A legtöbb modern kutató egyetért abban, hogy a thoracomachus és a subarmalis valójában ugyanazt az alsóruha-típust jelölik, ahol a hangsúly mindig a páncélnak a viselőre gyakorolt közvetlen kár csökkentésén volt.
Használat és rangok a légióban
A subarmaligt szinte minden rang viselte, de a kivitelezés rangonként jelentősen eltérő volt:
Légionáriusok és Auxilia: Egyszerű vászon vagy bőr verziókat viseltek, funkcionális és díszítés nélküliek.
Centuriók és Signiferi: A subarmalisuk gyakran gazdag díszítéssel volt ellátva dupla sorokkal az pteryges (védő sávok) között a vállakon és a csípokon.
Legátuisok és Tábornokik: A legdíszesebb variánsokat viselték, gyakran három sor pterygessel, díszítő rojtkákkal és néha még fém lemezekkel is.
Hátrányai: Hő és szellőzés
Bár a subarmalis nélkülözhetetlen volt a biztonság szempontjából, a vastag anyag rossz légcirkulációt okozott. Különösen a meleg éghajlaton a túlmelegedés nagyobb kockázatot jelentett, mint maga a páncél súlya. Egyes katonák ezért úgy döntöttek, hogy elhagyják a subarmaligt, annak ellenére, hogy a katonai kézikönyvek ezt szigorúan ellenezték.
Régészeti és vizuális források
Mivel a textil és bőr ritkán marad meg az idő során, a subarmalig megértéséhez a szobrászatra támaszkodunk:
Marcus Favonius Facilis sírkövei: Egy centuriót mutat, amely egyértelműen látható sávokkal (pteryges) rendelkezik páncélja alatt.
Julianus Basilika (Korinthosz): Itt találtak képeket magas rangú tisztviselőkről, akik nagyon részletes subarmalig ruhát viselnek többszörös díszítő sávokkal.
A modern re-enactment során ezeket az darabokat vászon és gyapjú töltéssel rekonstruálják, hogy utánozzák a római eredeti darabok valódi vastagságát és védő hatékonyságát.
Összefoglalás
A subarmalis és thoracomachus a római felszerelés csendes hősei voltak. Az ütések erejétől való szükséges csillapítást nyújtottak, és lehetővé tették, hogy a katonák órákon keresztül kényelmesen viseljék a fém súlyát. Akár egy egyszerű vászon verzióról volt szó egy gyalogsoldatnak, akár egy gazdag bőr változatról egy tábornoknak; ez a ruhadarab képezte az alapvetően szükséges kapcsolatot az ember és a gép között.
Belső linkek
A Lorica Hamata: A Megsemmisíthetetlen Római Páncéling
Lorica Segmentata & Manica: A Római Lemezpáncél
Linothorax az Ókorban: funkció, történet és jellemzők
Gambeson: Középkori matlazott páncél és védelem
