Gyors Tények a Beukelaarról
Virágzási időszak: Késő Középkor a korai Reneszánszhoz (13-16. század).
Meghatározás: Egy ököl pajzs központi markolat és körülbelül 45 cm maximális átmérő.
Fő forrás: Ms. I.33 kézirat (a legrégebbi európai harcművészeti könyv).
Anyag: Acél, fa fém szélekkel, vagy rétegzett bőr.
Szimbolika: A "swashbuckler" kifejezés abból ered, hogy a karddal a beukelaar ellen ütöttek.
Bevezetés + Meghatározás
A beukelaar (vagy buckler) egy apró, rendkívül mozgékony kerek pajzs, amelyet az öklöd tartasz. A nagyobb pajzsokkal ellentétben, amelyeket az alkarra szerelnek fel, a beukelaar a kéz aktív kiterjesztése. A fegyver valószínűleg a római parma továbbfejlesztése. Ahol a nagy clipeus az ismert Viking kerek pajzsakká fejlődött, a beukelaar kicsi és kompakt maradt, ideális önvédelemhez, párbajokhoz és szoros térben folytatott harcokhoz.
A beukalaart két fő kritérium határozza meg:
Az öklöl markolat: Az öklöd közvetlenül a központi pajzsgomb (umbo) mögött van, ami forgást és gyors manővereket tesz lehetővé.
Maximális átmérő: Egy hatékony beukelaar soha nem nagyobb 45 cm-nél. A történelmi kard-és-beukelaar-harc ideális mérete 35 és 40 cm között van.
Történelmi Kontextus & Fejlődés
A beukelaar példátlanul népszerű volt a késő középkorban. Nem csak katonai eszköz volt a hevyen felszerelt lovagok számára, hanem a polgárok és utazók napi önvédelmi eszköze is. A pajzs olyan kézenfekvő volt, hogy még a fürdőbe is magukkal vitték; egy híres anekdota az északi Birkebeins-ról beszél, akik megtámadás közben fürdőben megannak be a beukalarukat.
1300-tól a beukelaar az egykezes kard szokásos partnere lett. Ez a kombináció központi szerepet játszik az híres Tower-kéziratban (Ms. I.33), amely fejlett technikákat mutat be a kardkéz védelmére és az ellenfél lefegyverzésére vagy a pajzs szélével való ütésére.
Jellemzők és Használat
A beukelaar egyedisége az aktív védekezésben rejlik. Ahelyett, hogy passzívan a pajzs mögé húzódnál, a harcos a beukalaart arra használja, hogy:
Megvédje a kezét: A beukelaar gyakran közvetlenül a kardkéz elé tartják.
Elhárítsa a támadásokat: A beukelaar előre tolásával (elfogás), az ellenfél támadásszöge csökken.
Ütőfegyverként: A fém szél vagy a központi pajzsgomb erős szúráshoz vagy ütéshez használható.
Az irodalomban a beukelaar nem maradt észrevétlen. Az olyan írók, mint Shakespeare, Chaucer és a Robin Hood-történetek szerzői megemlítik a fegyvert. A "swashbuckler" kifejezés azért keletkezett, mert zajos kalandorok karddal a beukalaartjuk ellen ütöttek ("swashing") hogy lenyűgözzenek.
Herbert Schmidt Tipológiája
Az óriási formavariáció kategorizálásához Herbert Schmidt egy rendszert fejlesztett ki az alapforma és a keresztmetszet alapján.
Alapformák (Római számok)
I. típus: Kerek (a legtöbb klasszikus forma).
II. típus: Téglalap vagy trapéz alakú (népszerű a 15. századi Olaszországban).
III. típus: Ovális vagy cseppalakú.
Keresztmetszet (kisbetűk)
a típus: Lapos.
b típus: Domború (konvex).
c típus: Üreges (konkáv – gyakran látható a walesi beukalaraknál).
d típus: Hullámos (jellemző az ünnepélyes vagy olasz stílusokhoz).
A leggyakoribb kombináció, amelyet múzeumokban és reenactoroknál látunk, az Ib típus (kerek és domború).
Gyakran Ismételt Kérdések (GYIK)
Mi a különbség a beukelaar és a Targe között?
Bár méretük hasonló lehet, egy Targe (például a skót változat) szíjakkal az alkarhoz van rögzítve. A beukelaar kizárólag az öklöddel egy központi markolatnál rögzített, amely teljesen más harcstílust igényel.
A beukelaar csak fémből készült?
Nem. Bár az acél beukalaarak maradtak meg a legjobban, fa (fém erősítéssel) vagy akár vastagnak rétegzett bőrből készült példányok is voltak. A választás gyakran a tulajdonos gazdagságától függött.
Miért szűnt meg a beukelaar használata?
A jobb tűzfegyverek megjelenésével és a kardvívás a rapier-re való fejlődésével (ahol a bal kéz gyakran egy dalkot vagy kesztyűt használt), a beukelaar a 17. század során feledésbe merült, kivéve bizonyos kultúrákban Ázsiában és Amerikában.
Összefoglalás
A beukelaar egy aktív védelmi fegyver, amelyet az öklöd tart.
Az Ms. I.33 kézirat a történelmi harcművészeti technika legfontosabb forrása.
Egy igazi beukelaar soha nem nagyobb 45 cm-nél.
Az Schmidt tipológiája segít a sok regionális forma osztályozásában.
A fegyver a "swashbuckler" személyiséget szimbolizálja a nyugati kultúrában.
Szeretnél többet megtudni a beukelaarral kombinált fegyverekről, például a középkori egykezes kardról?
Az Egykezes Kard: a beukelaar tökéletes partnere
I.33 kézirat: a világ legrégebbi harcművészeti könyve
Páncélvívás: a kis pajzsok szerepe
A Skót Targe: a Felföld pajzsa
