A bascinet – más néven bassinet, basinet vagy bazineto – egy nyitott sisak volt, amelyet a középkorban egész Európában használtak. A bascinet egy egyszerű acél fejfedőből (cervelliere) származott, de hamar fejlődött egy magasabb és hegyes sisak kupolával ellátott sisakká. Ráadásul a sisak hátulján és az oldalain továbbcsapódott, hogy jobban védje a nyakat. A sisak alsó szélén általában egy camail volt, egy lánc gallér, amely a torkot, nyakat és vállakat védte.
A bascinet fejlődése
Körülbelül 1330 után gyakran egy arcvédőt adtak hozzá az arc lefedésére. A 15. század elején (körülbelül 1400–1420) a lánc camail helyét gyakran egy fém gorget vagy lánc gallér (lánc standard) vette át. Ez az új kombináció ahhoz vezetett, hogy amit ma "nagy bascinetnek" nevezünk. A bascinet első ismert említése (akkor bazineto) az olasz Padova városból származik 1281-ből, ahol a gyalogsággal viselték.
A cervelliere-ből való fejlődés
Azt feltételezik, hogy a bascinet az egyszerű acél fejfedőből, a cervelliere-ből fejlődött ki, amelyet gyakran egy lánc fejvédelemmel (coif) viseltek. Ezt néha lazán viselték, de nagy sisak alatt is lehetett viselni. A bascinet eltért a cervelliere-től abban, hogy magasabb és hegyes alakú volt.
Körülbelül 1330 körül a sisak már egyértelműen továbbfejlesztett volt: az oldalsó és hátsó részén lejjebb csapódott. A következő húsz évben, körülbelül 1350 körül, elérte a nyak alsó részét és az arcokat is lefedték. A bascinet feltűnően gyorsan jelent meg a 13. század végén, és néhány kutató úgy véli, hogy Bizáncium vagy az iszlám világból származó sisakok hatása alá kerülhetett. Az arcvédő nélküli bascinet még később is nagy sisak alatt volt viselve.
Aventail / Camail (láncgallér)
A cervelliere-rel szemben, amely gyakran egy laza lánc fejvédelem alatt volt viselve, az első bascineteknek egy a sisakhoz közvetlenül rögzített lánc camail volt.
A legkorábbi camail-okat szögezték a sisak szélére. Az 1320-as évektől azonban egy eltávolítható verzió lett gyakori. Ezt az eltávolítható láncgallért egy bőr sávhoz rögzítették. Ezt a sávot apró fém szemekkel rögzítették a sisakhoz, az úgynevezett vervelles-hez. Ezeken a szemen egy zsinórt húztak keresztül a sáv rögzítéséhez.
Néhány bascinetnek egy szabadon felszerelhető orr- és szájlemez volt, a bretache, általában lemezacélból. Ez a camail állához és a sisak homlokán egy akasztóhoz volt rögzítve. A fegyvertörténész Boeheim szerint a bretache-t főleg Németországban használták, nagyjából 1330–1370.
Itáliában is ismert volt: egy korai ábrázolása Cangrande I della Scala lovasszobra látható, aki 1329-ben meghalt. Egy másik példa Bernardino dei Baranzoni sírján található, amely körülbelül 1345–1350 körül készült Modenában.
A bretache előnye az volt, hogy nagy sisak alatt lehetett viselni, de mégis némi védelmet nyújtott, amikor a nagy sisakot később levették. A bretache ugyanabban az időszakban volt használatban, mint az első arcvédők, például a klappvisier.
Bascinetok arcvédővel
Bár a camail-os bascinet meglehetősen védő volt, az arc védetlen maradt. Ezért körülbelül 1330 után egyre gyakrabban használtak arcvédőt.
Klappvisier (1330–1380, főleg Németország)
A klappvisier egy arcvédő volt, amely az homlok közepén egy zsanér ponton felfelé csapódott. Ez a típus főleg Németországban, de Észak-Olaszországban is használt volt. Egy jól ismert példa egy 1367-es feszület Firenzében található. Olaszországban ez a típus körülbelül 1380 körül eltűnt, de Németországban a 15. századi használatban maradt.
Néhány történész a "klappvisier" kifejezést az összes kisebb arcvédőre használja, amely csak az arcnak azt a részét védi, amelyet a camail nem fed le.
Oldalsó zsanér arcvédő (kb. 1340-től)
Körülbelül az 1340-es évek körül megjelent az arcvédő, amely két zsanér ponttal rendelkezett, egyet a sisak mindkét oldalán. Egy korai példa Sir Hugh Hastings sírköve (meghalt 1347) Norfolk-ban, Angliában. Az zsanérok gyakran eltávolítható csappal voltak ellátva, így az arcvédő teljesen eltávolítható volt. Ez az oldalsó zsanér rendszer főleg Olaszországban lett népszerű.
Kutyacsont bascinet
A 14. század első felében az arcvédők még laposak voltak és kevéssé nyúltak ki. De körülbelül 1380 körül az arcvédő erősen meghosszabbodott egy hegyes csőrré, amelyet kutyacsontnak is neveznek (a német Hundsgugel-ből, "kutya sisak"). Modern szerzők ezt néha ("sertéscsőr")-nak nevezik.
Ez a kinyújtott arcvédő jobb védelmet nyújtott, mivel az ütések könnyebben el voltak térítve. Jobb szellőzést is biztosított: mivel az arcvédő nagyobb volt, több légulyuk lehetett benne.
Lekerekített arcvédők (1410–1450)
Körülbelül 1410-től az arcvédő elveszítette hegyes alakját. Egyre kerekebb lett, és körülbelül 1435-re a sisak szinte majomszerű profillt kapott. Körülbelül 1450-re a bascinet szinte gömb alakú lett. A levegőnyílások nagyobbak és számobbá váltak.
1390 és 1410 között néhány bascinet rendkívül magas és hegyes volt. De körülbelül 1420–1430 körül a sisak és az arcvédő egyaránt kerekebb és kevésbé éles formájú lett. A sisak egyre közelebb csapódott a nyakhoz a jobb illeszkedés érdekében.
Bevors és gorgets (állkapcsa és toroklemezek)
Körülbelül 1350 körül, a francia király II. János (1350–1364) uralma alatt a francia bascinet egy bevor-ral lett ellátva, egy fém lemez az áll és az arc számára. Az arcvédő ide támaszkodott. Ez a kombináció jelentősen javította a védelmet. A bevor nem helyettesítette a camail-t, hanem együttműködött vele.
Mivel a camail-os bascinet meglehetősen nehéz volt, és a súly a fejre nehezedett, körülbelül 1400–1410 körül bevezették a fém toroklemez (gorget)-et. Ezáltal a súly a vállakra helyeződött. Ugyanakkor egy lemezt adtak az arccsontokhoz és az arc alsó részéhez, amelyet bavière-nek is neveznek. Az egész korlátozott mértékben mozgott a gorget felső részén belül.
A nagy bascinet
Oakeshott szerint a camail lemezgorgetre cserélése a nagy bascinet kialakulásához vezetett. Sok más szakértő úgy véli, hogy ezt a nevet csak azokra a sisakokra szabad alkalmazni, amelyekben a sisak kupola a gorgethez volt rögzítve, így a teljes sisak nem tudott mozogni.
A korai gorgetok szélesek voltak, és a camail alakjára hasonlítottak. Később szűkebbekké váltak, így zsanérok voltak szükségesek a sisak felszereléséhez. A későbbi formáknál a sisak akár egyetlen darabból volt kalapálva a gorget hátsó részével. A sisak teljesen a vállakra támaszkodott, így a fej szinte egyáltalán nem tudott fordulni. A védelem kiváló volt, de a mozgásszabadság és a látás korlátozott volt.
Használat a nagysisak alatt
Eredetileg a legtöbb bascinet egy nagysisak alatt lehetett viselni, kivéve az arcvédővel felszerelt típusokat. A nagysisak kitűnő védelmet nyújtott, de nagyon korlátozta a látást és a mozgást. Ezért a lovagok gyakran levették, amint az első lándzsákat megtörték.
V. Henrik angol király feltehetően egy nagysisakkot viselt bascinetje felett az Agincourt-i csatában (1415). Azt mondják, hogy ütést kapott a sisakja ellen, és a kettős védelem feltehetően megmentette az életét.
Általános használat (14–15. század)
A
